Halleluja
2010 október 6. | Szerző: Vikóca
Tomi jól van!
Volt egy epilepsziaszerű rosszulléte három
hete. Bement akkor a sürgősségire, ahol elkezdték kivizsgálni. Csináltak egy
CT-t, amin találtak valamit. A valamiről nem tudva micsoda, elküldték MR-re is.
Ez volt szerdán este. Másnap mentünk a leletért, hogy vigyük a neurológushoz.
Ámde a diagnosztikai kp-ben halálra váltan közölték velünk, hogy nem adják ki a
leletet, mert nem tudják mit is találtak, és péntek délelőtt felviszik Pestre.
Három után meglesz az eredmény. Mentünk fél 4re, semmi, majd csak este. Mentünk
6ra, semmi. Este fél9kor végre szóba is álltak. Behívtak minket és a radiológus
csaj elkezdett beszélni és MR képeket mutogatni. Kb egyik szava ütötte a
másikat. Mindenesetre sikerült felvázolnia egy meningeóma agyi áttétét. És azt
javasolta, menjünk el bőrgyógyászhoz. Enyhén összeomlottunk. Illetve én voltam
a szikla. Legalábbis Tomi előtt. Másnap főztünk egy veszett jó lecsót. Közben
egy orvos ismerősünk elvitte a leletét Tominak Pestre, ahol hétfőn
beprotezsálta egy nagyon jó idegsebészhez az Országos Idegsebészeti Intézetbe.
Így kerültünk kedden reggel a legjobb helyre. A doki a Fehérvári leletek
alapján azt mondta sos szövettan kell, vagyis még aznap befekteti, és másnap
műtét. Végigjártuk a kivizsgálásokat, Tomit este előkészítették a koponyalékelésre.
Kapott a fejére számítógépes vezérlésű golyókat. Ha jól fogtam, a műtéthez
kellettek. Reggel 4kor keltem, és fél6kor fordultam rá az M7esre. Így negyed8ra
ott voltam Tominál. Épp vitték le CTre. Még műtét előtt megismételték. Ez volt
a mi szerencsénk. Fél9kor úgy ahogy van, lefújták a műtétet. A dokink nagyon jó
fej és lelkiismeretes hívő ember. Azt mondta, nem hagyta nyugodni, amit Fvárról
hoztunk leletet, mert ellentétes volt, ezért kérte az újabb CT-t. Gyönyörűen
mutatja az eredmény, hogy nincs ott semmi, nem halmozza a kontraszt anyagot, és
csak bevérzést találtak ott, ahol beütötte a fejét. Azt is elmagyarázta, hogy
mit néztek ennyire be itt Fváron. T1ben két esetben mutat magas jelszintet a
CT. Vérre és melaninra (remélem jól írom) A ciki az volt, hogy a vért (ami
sztem a legegyszerűbb eset) nem ismerték fel. Így tippelték be a melanómát
(bőrrák) agyi áttétét. És tovább küldték MR-re. Az MR pedig mindenre jó, csak a
vérre ad fals képet, így azon is nagyon furcsán viselkedő daganatnak nézték. Bocsánatot
kért tőlünk a nagy felhajtás miatt. Mi meg mondtuk, hogy ne vicceljen már, mi
köszönjük, hogy felismerte a hibás diagnózist. Majdnem meglékelték a férjem
komonyáját… Mit mondjak? No comment…
Millió zűr
2010 szeptember 28. | Szerző: Vikóca
Felmondtam
Dalmus tündéri és ügyesen jár
Lecsó fesztiválon hatodikak lettünk
Újságíró pályázaton kipróbálom magam
Tomi kórházban
Holnap biopsia
Agyi műtét, altatásban
Eredmény 10 nap múlva
Ennyi
nincs címe se
2010 szeptember 16. | Szerző: Vikóca
Ma extrán hisztis napja van a lányomnak. A baj, hogy nem tudom, hogy a várva várt 12. foga jön, vagy az időváltozás ami zavarja. Totál lefárasztott ma. Mint akit nyúznak, úgy balhézott mindenen. Pl hogy nem bírja kivenni a hulahopp karikát az ágy alól. Borzalmas problémák. Még jó, hogy ma épp kötélből voltak az idegeim, és tudtam nevetni rajta.
Suliban megvolt a beszélgetés az új dirivel. Egész barátira sikerült, de azért nem hagytam magam. Próbáltuk kölcsönösen megérteni egymást. Kb 30 évig volt előtte valaki a vezetői székben, és most aug 15től (asszem kb) át kell vennie minden folyó ügyet, problémát. Viszont ez engem nem vigasztal. Szépen elmondtam, hogy én ezt így nem. Vagy próbáljuk egy tisztességes bérben megállapodni, vagy sürgősen keressen új fizika tanárt. Próbálkozott azzal, hogy milyen nehéz fizika szakost találni. Mondtam, igen, tudom. Konklúzió, meg kéne becsülni azt, aki van, és még baba mellett is hajlandó dolgozni. Igaz, ezt csak gondoltam, de sztem érezte. Azt se hallgattam el, hogy hugi egyetem mellett ennyiért takarít. És persze szóvá tettem, hogy júliusban nem erről volt szó, mert akkor így nem. Persze jött azzal, hogy nincs végzettségem. Már hogy a p*ba ne lenne. Kért igazolást az egyetemről, hogy meg van az abszolutóriumom, meg is kapta. A lényeg, hogy két megoldás van: vagy adnak normál órabért, vagy keres sürgősen mást a helyemre. Hétfőig kért időt, hogy utánanézzen, mit tehet. Valahogy azt éreztem, meg akar tartani. Neki is egyszerűbb. Kíváncsi vagyok mi lesz.
Az előző Lola számról. Mostanában eléggé belolásodtam 🙂 Ez a szám valahogy olyan mintha át tudnám érezni. Nem tom miért. Itt belül érzem ezt a dalt… nem akarom tovább ragozni 🙂 most így jó…
rájöttem, elmerengős leszek ettől a számtól 🙂
Dalma és suli
2010 szeptember 14. | Szerző: Vikóca
Na kérem szépen, itt vagyok. Írok, míg Pöttyöm engedi 🙂
Volt neki szülinapja. Egy éves lett az én nagy lányom. Kapott kinder tortát marcipán oroszlánnal, meg gyertyával. Hát a gyertyával nem tudott nagyon mit kezdeni, de érdekes módon, a tortával igen. Két kézzel ette az én kis Drágám. Ízlett neki amit a zannya csinált. Bár a főzelékeket enné ilyen lelkesen. Összejött a szűkebb család, meg a szomszédból a pótmama. Énekeltünk neki, és valahogy láttam a szemén, hogy érti. Tündéri volt. Először pöttyet megilletődött, aztán élvezte nagyon. Az ajándékos zacsival meg csúcs volt, amit csinált. Egyenként vette ki a játékokat. Kacagott nekik. De a prímet a mai napig is a kis kacsája viszi. Ölelgeti, amit a pótmama hozott neki. Valahogy vonzódik a kacsákhoz. Mindég át kell menni pótmamához az igaziakat is megnézni. Mondja nekik, háp-háp és a kicsi kezével is úgy csinál, mint ahogy a kacsa emelgeti a szárnyát. Zabálni való 😀 Ja, és lépeget. Egyedül! Igazi kis cipőben! (képek még memória kártyán, majd lesz az is)
Szüleim voltak nyaralni. Fúúú de jó volt 🙂 Mármint nekünk, itthon. Hármasban a mi kis családunk. Egyedül vittem a háztartást, és tök jó volt önállóan lenni. Érdekes módon, mindég volt főtt étel, meg rend és tisztaság, meg mosás, vasalás. Mondjuk úgy, hogy a családban van, aki nem nézte ki belőlem. Azért ez ciki lenne, 30 évesen… De anya tudta, hogy nem lesz baj.. Legalábbis utólag ezt mondta. Szal jó lenne saját fészek már!
Új suli… Hááát. Nem tom még mi lesz. A gyerekek aranyosak. Viszont a főnökkel teleszaladt a tököm. Júliusban volt a felvételi beszélgetésem. Mondtam, gyedes vagyok, ami mellett nem végezhetek kereső tevékenységet. Oké, megyek gyesre (ami nevetségesen kevés). Mondtam, nincs nyelvvizsgám, így diploma nincs kézben. Aszonta nem baj, hozzak igazolást az egyetemről. Vittem. Elhangzott egy órabér, amire rábólintottam, mert így még ha gyesre is megyek megéri, mert beljebb leszünk anyagilag. Harmadik hete tanítunk, de már aug 23 óta bejárunk. No, idő közben kitalált nekem egy március 1-i határidőt nyelvvizsgára. Huhh, oké, vagyis csak a decemberi jöhet szóba, mert a kövi csak március közepén van. Mindegy, valahogy megcsinálom, hisz amúgy is akarom én is. Tegnap 2 óra között odanyomják a szerződésem, hogy írjam alá. 15 perc a szünet, jövök egyik óráról, szaladok másikra, közben állítom át az agyam egyik tananyagról a másikra. Szerződés. Órabér, fele, mint amiről szó volt. Hoppácska. Indok, nyelvvizsga, meg hogy meg van kötve a kezük. Ácsi, én mindenről tájékoztattam őket, és ennek fényében adtak fizetési ajánlatot. Most meg arra hivatkoznak, hogy a közalkalmazotti bérezés, meg meg van kötve a kezük. Hát kérem. Óraadóként nem is vagyok közalkalmazott. Max a suli fenntartó szólhat bele a költségvetésükbe. Jó, az mondjuk jelenthet akadályt. Eddig nem volt tisztában azzal, milyen feltételekkel alkalmazhat? De könyörgöm, a húgom egyetem mellett, ennyiért takarít, és ha ezt így elfogadom, “csak” 20e-vel leszünk mínuszba. Én fizessek, hogy dolgozhassak? És még itt is hagyom a lányom két délelőttre? Holnap asszem lesz egy komoly beszélgetésem. Én korrekt voltam velük, ők nem. Úgy érzem, nekik nagyobb szükségük van rám, mint nekem rájuk. Ha nem tudunk megállapodni, maradok gyeden, úgyis még 1 évig jár. És legalább a lányommal lehetek.
Tomit várom haza, a lányom meg épp egy fiókot pakol ki. Azt hiszi rosszalkodik, pedig az a csali fiók 😀
Hát így vagyunk…
Molekuláris gasztronómia
2010 szeptember 9. | Szerző: Vikóca
Molekuláris gasztronómia – elsőre értelmetlennek tűnő szókapcsolat. Pedig ez
egy létező és aktívan művelt konyhaművészeti ág. Lényege, hogy fizikai és
vegyészeti szempontból elemzik a főzés közben lezajló folyamatokat, az egyes
alapanyagok ízét adó aromákat és vegyületeket, az így megszerzett ismereteket
pedig újszerű, tudatosan megtervezett fogások kidolgozásában kamatoztatják.
Miért van az, hogy az egyik étel ízlik az embereknek, egy másiktól meg
idegenkednek? Mi az íz, s mi az aroma? Létezik-e valamiféle „összhangzattanuk”?
Hogyan érjük el, hogy a pecsenye egyszerre legyen szaftos és ropogós? Ehhez
ugyanis két ellentétes célt kell teljesíteni: belül maradjon meg minél több
húsnedv, kívül pedig távozzon el minden nedvesség, s induljon meg a
karamelizálódás. Hogyan készíthető el a tökéletes felfújt, amely szép magas, és
garantáltan nem omlik össze, amikor kivesszük a sütőből? Mitől lesz nagyon
könnyű egy hab, nagyon omlós egy tészta, nagyon ropogós egy bőr? Mi a
magyarázata annak, hogy aromásabb a püréleves, ha a zöldséget darabolás helyett
pengeéles gyaluval hajszálvékonyra vágjuk? Hogyan befolyásolnak bennünket az
étkezésben gyerekkori élményeink és előítéleteink?
Az irányzat megteremtője egy magyar származású fizikus, Kürti Miklós. 1969-ben
tartott „Fizikus a konyhában” című előadásán egyik gyakran elhangzott mondata
ez volt: „Szomorú, hogy ma többet tudunk a csillagok belső hőmérsékletéről,
mint egy rizsfelfújt belső hőmérsékletéről.” A Kürti által kreált ételek egy
remek példája „fordított” sült fagylalt. A hagyományos, korábban is ismert sült
fagyi belül hideg, kívül forró: tojáshab tartja fagyosan, mialatt elkészül a
sütőben. „Hogyan lehet fordított forró fagylaltot csinálni, ami hideg kívül és
forró belül. Az alap egy szilárd habcsók tojásfehérjéből. A belsejében egy kis
üreget kell készíteni, amelyet meg kell tölteni sárgabarack lekvárral, amit egy
kicsit „megbolondítunk” barackpálinkával. Az alkohol fagyáspontja alacsony és
ezért a pálinkás baracklekvár még a mélyhűtő -25 °C-nál sem szilárdul meg,
csupán pépesedik. Az egészet később bevonjuk piskótatésztával, és jó vastag
csokoládé mázzal. Utána az egészet mélyhűtőbe rakjuk. Ezután kivesszük, és betesszük
a mikróba. Mi is történik? A mikrohullámok keresztülmennek a szilárd
csokoládémázon és a habcsókon, de a barackpálinkás pépben elnyelődnek. Úgy
20-30 másodperc múlva kész a fagylalt. (Ha kiszúrjuk, gejzír tör fel belőle.)„
Kürti partnere, egy francia vegyész, Francois This doktori disszertációt is írt
a témában, amiben talán túl komolyan vette a főzés egzakt leírását… „Az R
recept alapján, egyedi feltételek (p1, p2 … ) mellett elkészített P ételt a
P=R(pi)i=1-től n-ig egyenlet írja le, ahol n egész szám. Mindaddig, amíg a pi
paraméterei bizonyos határok között mozognak (pi, min < pi < pi, max), az
R recept sikeres lesz: egy P termék akkor tekinthető sikeres recept
eredményének, ha társul egy meghatározott hipervolumenen belüli ponthoz a pi (i=1-től
n-ig) paraméterek terében.”
A molekuláris gasztronómia mai műve-lői a világ leghíresebb szakácsai közül
kerülnek ki. A legemblematikusabb figura talán a brit Heston Blumethal.
Gyerekként nem táplált szakácsi ambíciókat, csak kamasz korában, egy vidéki
francia étteremben érte utol a végzete: „A kertben kaptunk helyet, még most is
érzem az illatokat. Ma már tudom, hogy a vadon nőtt kakukkfűből, rozmaringból
és levendulából áradt. A bőrkötényes sommelier egy folytatásos regényt nyomott
a kezünkbe, amire azt mondta, hogy borlap. Az étlap be volt keretezve, mint egy
festmény. A pincérek a vendégek előtt vágták fel a báránycombot, és
langusztamártással öntötték körül a felfújtat. Teljesen elbűvölt a dolog. Abban
a másodpercben tudtam, hogy a gasztronómiát nekem találták ki.” Elszántságára
jellemző, hogy teljesen autodidakta módon sajátította el a szakácsművészetet.
Amint sikerült elegendő kezdőtőkét összegyűjteni, egy London melletti kis
faluban, Brayben nyitotta meg éttermét, Fat Duck néven. Hamarosan felfedezte magának
a molekuláris gasztronómiát és számtalan egyedi receptet dolgozott ki, amelyek
első hallásra meglehetősen bizarrak, de állítólag az első falat eloszlat minden
készséget. Az étterem végül rekord rövid idő, öt év alatt megkapta a Michelin
Guide mindhárom csillagát (ennek súlyát talán érzékelteti, hogy Magyarországon
soha egyetlen étterem sem kapott csillagot). Blumenthal kísérletező kedve
töretlen: az étterme mögött rendezte be házi laboratóriumát, ahol újabb és
újabb szokatlan párosításokat próbál tökélyre fejleszteni. Ilyen lehet a
fokhagymás kávézselé, ugyanis a kávé és a fokhagyma molekuláris szerkezete
hasonló.
Záráskánt álljon itt pár fogás egy tipikus menüsorról: folyékony nitrogénben
hűtött jeges citromgolyó, szardíniafagylalt pácolt makrélával és
lazackaviárral, pácolt lazacminyon japán nori (szárított tengeri hínár) és
szójás dashi-halzselé burokban, vaníliás majonézzel, néhány csepp toszkánai
olívaolajjal és sűrített balzsamecettel.
Elmerengve
2010 augusztus 24. | Szerző: Vikóca
Holnap lesz egy éves kicsi Dalmusom. Egy évvel
ez előtt ilyenkor már aludni próbáltam. Az utolsó nyugodt éjszaka, amint
tudtam, hogy pihennem kell, mert holnap nagy nap vár ránk. Féltem is, meg nem
is. Tudtam, hogy nehéz lesz, és fájni fog. Inkább tanán izgultam 🙂 Vártam is,
meg nem is. Vártam, hogy a karjaimban tartsam a lányom, hogy lássam, fogjam,
öleljem, a kis nóziját, buksiját simítsam. De nem akartam, hogy véget érjen az
a csodás kilenc hónap. Imádtam kismama lenni 🙂 Soha olyan jól nem éreztem
magam, és az az érzés, hogy a gyerekem mindég velem van, és növekszik bennem, érzem,
ahogy rúg, és vigyázom őt a saját testemmel… Ez valami csodás érzés. Minden
nőnek érezni kéne. Ha lehetne, visszapörgetném az időt, hogy újra érezzem, és
minden másodpercét teljesen megélhessem.
És most itt van Ő! 🙂 Huncutkodik, áll, néha hisztizik 
,
be nem áll a szája, kacag, öntudatos akarnok, fogat mos és fésülködik. Egyedül!
Persze több-kevesebb sikerrel. Pakol, rámol, tudja mit nem szabad és csak azért
is, és vigyorog közben, hátha levesz a lábamról. 🙂 
És a kis fürtös buksijával bújik, és igen,
levesz a lábamról 🙂 én meg csak gyönyörködöm benne…
Boldog új évet!
2010 augusztus 24. | Szerző: Vikóca
Be kell valljam, fogalmam sincs, mit írtam meg és mit nem. Viszont lusta vagyok visszaolvasni magam 🙂 A lényeg, hogy óraadóként tanítani fogok szeptembertől egy nem túl rossz suliban. Tegnap meg is volt az alakuló értekezlet, mint első munkanap. Vidáman üdvözöltek, mint új kollégát, én meg csak kapkodtam a fejem, hogy ki kicsoda. Feladtam a memorizálást, majd év közben megismerem őket. Ért némi meglepetés is. Egy volt kollégám anyukájával fogok itt együtt tanítani. Kicsi a világ. Örültem, mert ismeretlenül is ismerős. Váltottunk pár szót, és megérti, hogy fáj a szívem a gimi miatt. Az egy más világ. Most el akarok vonatkoztatni attól főnöki gerinctelenségtől, ahogyan eljöttem onnan. És itt jön a gyomorforgató lényeg. Előre szólok, hogy a következő sorok, intravénás feketével érnek fel. Csak erős idegzetűeknek. 🙂
Hazaérve felhívtam a volt igi helyettesem, akit azóta szintén kiraktak a gimiből, hogy már ő sincs ott, én is új helyre kerültem, ugyan árulja el, mi volt az igazi ok? Mondván, el ne kövessem ugyan azt a hibát. Hát válaszolt. Az volt a kifogás, hogy nem vagyok elég szigorú. Hökk1. Nem az a tanítás lényege, hogy szeressenek a gyerekek. (tudom, nem is érdekelt soha, hogy szeretnek-e, lehet pont ezért szerettek…) Hökk2 mert ez sem igaz rám. Túl közel engedtem magamhoz a gyerekeket. Hökk3 És a legjobb, nem tanítottam elég magas szinten, mert azt nem lehet hogy egyik órán csak pofázás (így mondta) és a másikon meg kísérletezés. Hökk4 Hát kérem szépen. Ezzel szemben a valóság, hogy az én óráimon mindég rend és fegyelem volt. Még a legkeményebb osztályokban is. Nem úgy mint mások óráin. 
Soha nem voltak velem tiszteletlenek. Nem úgy mint egy két más kollégával. Jóval több anyagot adtam le, mint a kötelezően előírt, és számon is kértem. Hogy miből vonták le a következtetést, hogy nem voltak elég szigorúak a számon kéréseim, nem tom, mert soha nem nézték meg. Apropó, volt olyan, aki merő lustaságból nem íratott dogát, hogy ne kelljen javítani. Csak felelés volt. Órát meg úgy tartott, hogy jegyzeteljétek ki, én addig újságot olvasok. Baj, hogyha konzekvens vagyok és a gyereke nem félnek az óráimon? Mert tudják mire számítsanak? Ha azt mondtam, nem lesz doga, nem volt, ha igen, akkor igen, és mindég abból, amit előre jeleztem. Ja, meg nem oldottunk elég példát. Ezt sem tudom, mire alapozták, mert 50-50 % volt az elmélet és a számolás. És egy apróság még, ami megint csak engem igazol. Az utolsó évben fél év alatt kellett felkészítsek érettségire egy lányt, aki úgy döntött, mégis csak fizika érettségit tesz, nem kémiát. Négyesre érettségizett. Az idei évben már nem én tartottam a felkészítést, hanem ez a bizonyos igi helyettes. Az érettségi eredmények siralmasak lettek. Csupa kettes, jó esetben hármas. No akkor, ki is tanított magasabb szinten? Mert ugye az érettségi elfogulatlan felmérés a tudásról.
Leszűrtem a lényeget. Az volt a baj, hogy népszerűbb voltam az igazgató úrnál és a kedves igazgató helyettes nővérnél.
Hányinger. Pont.
Aludni tanulunk
2010 augusztus 12. | Szerző: Vikóca
Jött az este. Minden betűt betartottunk. Vacsi közben közösen rajzoltunk Apával, amit együtt ragasztottunk a kiságy fölé. Azóta az ott van és mindég megnézzük. Megvolt a fürcsi, fogmosás, együtt rendrakás, és a függönyt is Dalmussal húzzuk el. Megnézzük a rajzot, megvan minden cumi (igen, 4 db, ez is lényeges, hogy nem 1) és a Maci is az ágyban vár Panka babával együtt. Majd jön a monológ: “Kicsi kislányom, most lefekszünk aludni, nézd, itt van a Maci, Panka, és a cumik, ….” És elmondjuk az esti imát is. Ekkor már Dalmus az ágyában van. Persze áll és nem fekszik :)) Elköszönünk, és kijövünk. Ő persze kiakad és raplizik. Egy darabig. És itt jön a lényeg. Időről időre bemegyek ugyan hozzá, de nem veszem fel, nem ringatom, csak beszélek hozzá pár mondatot és újra kijövök. A lényeg nem a megnyugtatás vagy elaltatás, hanem a biztonságérzet megerősítése, hogy tudja, nem hagytam el, közel vagyok, időről időre bemegyek, de neki kell egyedül elaludni. Mert ez a legtermészetesebb dolog a világon.
A több cumi azért kell, hogy éjjel, ha felébred, rögtön a kezébe akadjon egy, és ne kelljen engem hívnia segítségért. Csupa olyan körülmény kell, ami változatlan mindég, ha megébred, és ne kelljen külső segítség, hogy újra elaludjon. A percek, mikor bemegyek hozzá, egyre nőnek. Persze csak lassan. Első nap először 1 perc, majd 3 és 5. Utána 5 percnél tovább nem várattam. Másnap 3-5-7 és újra 7, míg elaludt. Tegnap 5-7-9 lett volna, de már csak egyszer kellett bemenni hozzá. Negyed óra alatt elaludt. És az éjjelt is átaludta. Vagyis volt 3 apró nyüssz, amit én hallottam, de felkelnem nem kellett, mert a 4 cumiból hamar talált egyet, és már aludt is tovább. Remélem ez a siker folytatódni fog és beköszönt a nyugodt békekorszak. 🙂
2010 október 6. | Szerző: Vikóca
Végre visszakaptam a blogom!
Képzeljétek, törölve lett a
regisztrációm, mert nem léptem be fél éve. Mi vaaan? Kértem s.o.s-t, hogy
kedves, aranyos rendszergazdik, adjátok vissza, mert itt sántít a dolog. Nah,
visszaszereztem, ez a lényeg, csak a széép füves hátterem nem tom hová lett, és
már arra sem emlékszem, hogyan csináltam. Szal azzal még jó nagy melóm lesz,
míg visszaizélem, ha egyáltalán sikerül ugyan azt a hátteret megtaláljam.
Rengeteg jó dolgot kell ám
megírjak, de ma már hulla vagyok hozzá.
csókok
Oldal ajánlása emailben
X