Dalma és suli

2010 szeptember 14. | Szerző: Vikóca |

Na kérem szépen, itt vagyok. Írok, míg Pöttyöm engedi 🙂

Volt neki szülinapja. Egy éves lett az én nagy lányom. Kapott kinder tortát marcipán oroszlánnal, meg gyertyával. Hát a gyertyával nem tudott nagyon mit kezdeni, de érdekes módon, a tortával igen. Két kézzel ette az én kis Drágám. Ízlett neki amit a zannya csinált. Bár a főzelékeket enné ilyen lelkesen. Összejött a szűkebb család, meg a szomszédból a pótmama. Énekeltünk neki, és valahogy láttam a szemén, hogy érti. Tündéri volt. Először pöttyet megilletődött, aztán élvezte nagyon. Az ajándékos zacsival meg csúcs volt, amit csinált. Egyenként vette ki a játékokat. Kacagott nekik. De a prímet a mai napig is a kis kacsája viszi. Ölelgeti, amit a pótmama hozott neki. Valahogy vonzódik a kacsákhoz. Mindég át kell menni pótmamához az igaziakat is megnézni. Mondja nekik, háp-háp és a kicsi kezével is úgy csinál, mint ahogy a kacsa emelgeti a szárnyát. Zabálni való 😀 Ja, és lépeget. Egyedül! Igazi kis cipőben! (képek még memória kártyán, majd lesz az is)

Szüleim voltak nyaralni. Fúúú de jó volt 🙂 Mármint nekünk, itthon. Hármasban a mi kis családunk. Egyedül vittem a háztartást, és tök jó volt önállóan lenni. Érdekes módon, mindég volt főtt étel, meg rend és tisztaság, meg mosás, vasalás. Mondjuk úgy, hogy a családban van, aki nem nézte ki belőlem. Azért ez ciki lenne, 30 évesen…  De anya tudta, hogy nem lesz baj.. Legalábbis utólag ezt mondta. Szal jó lenne saját fészek már!

Új suli… Hááát. Nem tom még mi lesz. A gyerekek aranyosak. Viszont a főnökkel teleszaladt a tököm. Júliusban volt a felvételi beszélgetésem. Mondtam, gyedes vagyok, ami mellett nem végezhetek kereső tevékenységet. Oké, megyek gyesre (ami nevetségesen kevés). Mondtam, nincs nyelvvizsgám, így diploma nincs kézben. Aszonta nem baj, hozzak igazolást az egyetemről. Vittem. Elhangzott egy órabér, amire rábólintottam, mert így még ha gyesre is megyek megéri, mert beljebb leszünk anyagilag. Harmadik hete tanítunk, de már aug 23 óta bejárunk. No, idő közben kitalált nekem egy március 1-i határidőt nyelvvizsgára. Huhh, oké, vagyis csak a decemberi jöhet szóba, mert a kövi csak március közepén van. Mindegy, valahogy megcsinálom, hisz amúgy is akarom én is. Tegnap 2 óra között odanyomják a szerződésem, hogy írjam alá. 15 perc a szünet, jövök egyik óráról, szaladok másikra, közben állítom át az agyam egyik tananyagról a másikra. Szerződés. Órabér, fele, mint amiről szó volt. Hoppácska. Indok, nyelvvizsga, meg hogy meg van kötve a kezük. Ácsi, én mindenről tájékoztattam őket, és ennek fényében adtak fizetési ajánlatot. Most meg arra hivatkoznak, hogy a közalkalmazotti bérezés, meg meg van kötve a kezük. Hát kérem. Óraadóként nem is vagyok közalkalmazott. Max a suli fenntartó szólhat bele a költségvetésükbe. Jó, az mondjuk jelenthet akadályt. Eddig nem volt tisztában azzal, milyen feltételekkel alkalmazhat? De könyörgöm, a húgom egyetem mellett, ennyiért takarít, és ha ezt így elfogadom, “csak” 20e-vel leszünk mínuszba. Én fizessek, hogy dolgozhassak? És még itt is hagyom a lányom két délelőttre? Holnap asszem lesz egy komoly beszélgetésem. Én korrekt voltam velük, ők nem. Úgy érzem, nekik nagyobb szükségük van rám, mint nekem rájuk. Ha nem tudunk megállapodni, maradok gyeden, úgyis még 1 évig jár. És legalább a lányommal lehetek.

Tomit várom haza, a lányom meg épp egy fiókot pakol ki. Azt hiszi rosszalkodik, pedig az a csali fiók 😀

Hát így vagyunk…