bánat, bánat messze szállj!
2009 október 19. | Szerző: Vikóca
Csak pozitívan! Ahogy Elianától tanultam 🙂 Megszokja, nem sír, minden jó lesz. Jóóóóóó lesz, túl leeesz rajtaaaa, megszokja. Nem síír, meegszookjaaa, jóóó leeesssz. Jajjjj de jóóóóó, nem lesz csípőficam!!! Túl leszünk rajta!!! 🙂
Nekem is nyuginak kell lenni, hogy meg tudjam nyugtatni. Olyan, mint egy tükör. Egy láthatatlan köldökzsinór van még mindég köztünk. Imádom, és a legjobbat akarom neki. Kicsi kókusz buksija 🙂 olyan édes. Jönnek az új kis pihe hajacskái 🙂 Eddig se volt kopasz 🙂
ééés ha megnyugszik, és minden jó lesz, hétvégén ruccanunk Balcsira a csajokkal :-))) (értsd: 3 barátnőm férjestül, babástul) Szupi lesz, Dalmuson kívül lesz még 3 baba 🙂 Évek óta odajárunk. Még érettségi évében találtuk ki. Azóta minden évben egyszer minimum összejövünk Balcsin. Ez már hagyomány. Szép lassan bővült a kör a férjekkel, és most már babákkal megyünk :-)) annnyira jóóó, nagyon várom.
puszi nektek
töpörtyűségek
2009 október 15. | Szerző: Vikóca
átalussza az éccakát 🙂 Ma éjjel először sikerült neki 5 órát átaludni.
Éjféltől hajnal 5ig. Ez már egész jó. Ja, és előtte meg este 7től éjfélig.
Ügyes a kiscsaj. 🙂 minden nap csinál valami újat, vagy vicceset. Húzogatja a
szemöldökét, forgatja a szemeit, vagy csak lazán kiröhög. Buksiját meg úgy
tartja, mint a nagyok. Ma amúgy a nyugis éjszaka után pöttyet nyűgös a napja.
Most is rajtam lóg a hordozókendőjében, és így tud csak aludni, miközben George
Michael boldogítja lelkem. Néha még álmában így is hüppög. Nagy lehet a bánata
szegény kis Töpörtyűmnek. Hiába ez az ocsmány idő őt is megviseli. Holnapra meg csípőszűrés van beütemezve. Remélem nem poénből kellett időpontot kérni, és hamar fog menni minden.
Vasárnap
terveink szerint felvisszük az óbudai szaliba rumlis misére, oszt megbeszéljük
a keresztelőjét is.
ja, és amióta nem görcsölök, nem hallgatok
kvázi senkire a barátném tanácsára , úgy csinálom, ahogy gondolom, csak úgy dől
a tejem :-))
puszik
itt még jó idő vót
földrengés rázta meg kisfalum
2009 október 9. | Szerző: Vikóca
Éreztétek azt az enyhe földrengést kisfalum közelében? Na hát csak nagy kő esett le a szívemről. Mit kő? Szikla…
A napokban drámákat éltünk át. Főleg én. Az ok, hogy úgy éreztem, egyre kevesebb a tejem, nem telik úgy meg, mint az első hetekben, nem érzem, hogy szétrobbanna a tejtől, és fejni is alig tudok, van, hogy nem is megy. Anya meg egyre csak ostorozott, hogy rosszul csinálom, nem iszok eleget (
Beszéltem telcsin a barátnőmmel. Neki már két gyereke van. Igyekezett megnyugtatni. Ő nem fejt, mégis 6 hónapig csak szoptatott, és utána is 1 éves korukig tudtak szopizni a gyerekei. Mint egészségügyes is megnyugtatott, hogy nem egészen úgy van, ahogy anya előadja nekem. Részben megnyugodtam. Jön vasárnap hozzánk, és még tovább vesézzük a témát 🙂 amúgy is jött volna, de így pláne :-))
Oszt mire való a jó öreg net? Ma nekiestem, hogyan tudnám visszahozni az elveszettnek hitt tejem. Isteni gondviselés, hogy ráleltem a kismamablog.hu-ra. Éééés megtaláltam az elveszettnek hitt tejem, hitem, magabiztosságom 🙂 Íme néhány tévhit cáfolata, amik engem is emésztettek 🙂
“Ha nem telt a mell, hanem puha, akkor kevés a tej. A szülés utáni első időkben valóban nagyon teltek a mellek, de ez fokozatosan elmúlik, és közel az eredeti méretűre és “állagúra” állnak vissza a mellek. Ennek ellenére ugyanannyi tej van bennük, igény szerinti szoptatás esetén éppen annyi, amennyi a picinek kell. Gyakran tapasztalják a kismamák, hogy reggelre megtelnek a mellek, estére meg lötyögnek, ezért egyes védőnők és orvosok estére hozzátáplálást javasolnak, de ez teljesen felesleges, ugyanis az esti tejmennyiség valóban kevesebb, azonban az esti tej sokkal zsírosabb, táplálóbb.
Ha nem tudok eleget fejni, nincs elég tej. A legjobb fejővel sem tudsz annyit fejni, mint amennyit a baba ki tud szopizni. Én az első babámnál 2 hetes korában már 10 grammnál többet nem tudtam kifejni se kézzel, se fejővel, a baba mégis mindig jóllakott, fél éves korára közel
nna, megynugodtam 🙂 most megiszok még 2 bögre teát, és dobódom az ágyba
jah. és Dalmus 1 hónap alatt 1 kg-t hízott, dupláját a normálnál…
vízválasztó
2009 október 6. | Szerző: Vikóca
Ma vagyunk pont 6 hetesek a kicsi lányommal. Nehezen hittem el, de valóban vízválasztó. Két napja szinte eltűntek a nehézségek. Most már blogolni is akad időm 🙂 Kajcsi után büfi, leteszem, és elvan az ágyban. Igaz, nem a sajátjában, nem szereti. Így átköltöztem vele a kanapéra, és együtt alszik velem. Így most jó. Néha éjjel felnyüszög, megfogom a kicsi kezét, ő megszorítja az ujjam és alszik tovább. Én is. 🙂 Így hát éjszaka alszunk, nappal kacagunk 🙂 Teli szájjal, hangosan kacag a kicsi Gyönyörűm. De ugyan így sírni is tud. Néha könnyekkel is. Pöttyet mohó, és ezért has fájós. Túl sokat eszik, és nem bírja a pici pocija feldolgozni. Iszonyat görcsei vannak néha. Olyankor jól megtornáztatom: egy kicsi mozgás mindenkinek kell… Jól le is szokott olyankor púúúzni :-)) Félelmetes, hogy ebből a kis Töpörtyűből mik szoktak kirobbanni. Jajjj 🙂 volt két aranyos sztori 🙂
A hétvégén itt volt Hugi kicsit babázni. Estére sajna jött néhány görcs, én meg megmutattam, hogyan tornáztassa a pelenkázón, míg én háttal rendeztem a pólyát. Egyszer csak, hattttalmas durrr. Megfordulok, ránézek Hugira: ez te voltál??? Hugi röhög, aszongya nem, a lányod :-)))) Tegnap meg elvittük Tomival mikor mentünk a 6 hetes kontrollra. Szép csöndben elvagyunk a váróteremben Blasi ajtaja előtt, csak néha-néha hallatszik némi cuppogás a hordozóból, ahogy félkómásan dudózgat Dalmuska. Oszt eleresztett egy olyan embereset. Tomival összenéztünk, és elkezdtünk röhögni :-)) Dalmus lazán felhúzta a fél szemöldökét és cuppogott tovább. Erre az egyik nőci a váróteremben: ez ő volt?!?!?!????
A kontrollon amúgy minden rendben volt, szépen meggyógyult,visszahúzódott minden, aminek köll, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Lassan tornázhatok is újra 🙂
Na szóval, így telnek a napok. Iszonyat gyorsan nő és fejlődik. Már az 56os cuccokat ki is nőtte.
És egy komolyabb téma: szülés utáni depresszió. Vagy valami hasonló. Azt hittem, én kivétel leszek, de a hormonok újra/át/össze-vissza rendeződése engem is megborított pöttyet asszem. Elvesztettem az önbizalmam, állandóan aggódok, jár az agyam. Vagy épp kétségbeesett dühöt érzek, mikor nem tudok segíteni a babám bánatán, és egyre csak sír a kezemben. Maximalista akartam lenni az anyaságban is, mint eddigi életem minden területén. Tomi csak aggódva nézte, és nem tudta hogyan segítsen. Csodás férjem van! Érzem a végtelen szeretetét, ahogy besegít itthon, és ahogy kényeztet. Néha azt sem tudja, hogyan tegyen a kedvemre. Ágyba hozza a reggelit, mikor hajnalban etetek, lesi a kedvem, mivel kényeztethet. És én bántottam Őt. Bunkó voltam vele. Dalmus sírt a kezemben, nem tudtam mit csináljak, őt meg sértegettem, pedig csak segíteni próbált. Mintha nem is én lettem volna. Iszonyatosan szégyellem. És az nem mentség, hogy akkor már 24 órája nem aludtam. Na nem azért, mert Dalmus nem hagyott, hanem mert mikor már alhattam volna sem bírtam, csak forgolódtam. Érdekes módon, a 6 hét lejártával, ez is szép lassan elmúlt. Visszagondolva, nem értem magam, hoyg viselkedhettem így. Csak arra tudok gondolni, hogy engem is megcsapott a szülés utáni depresszió szele. Valahogy a boldogságom sem tudtam olyan teljesen megélni. Erre nem készültem fel. Nem is tom, lehet-e? Talán nem. El akarom felejteni ezt a részét ezeknek az első heteknek. Remélem sikerül 🙂
puszik
levél
2009 szeptember 23. | Szerző: Vikóca
Kedves leendő kismamák, anyukák,
azt szokták mondani, hogy a kéretlen tanácsot
tartsa meg mindeni magának. Én most mégis megosztok veletek valami fontosat. Na
jó, hívjuk inkább tanács helyett tapasztalatnak. Így jobb 🙂
Na szóval, ha valaki, bárki, azt meri mondani
nektek, hogy nem kell fejni, azt ott nyomban lőjétek le. Vagy legalábbis
nézzétek lazán hülyének és bájos szempilla rebegtetéssel mondjatok csak annyit,
persze-persze. Hogy miért? Én ahogy kijöttem a kórházból, 3 naposan már fejtem.
Mégis becsomósodott a pangó tej, és belázasodtam. Felhívtam Blasi dokit, aki
aszonta látni akar. Telefonban csak annyit mondtunk, belázasodtam. Szal kocsiba
vágtam magam és nyomtam a gázt két etetés között. Megnézett, és rögtön mondta,
ha nem fejem ki azt a csomót, felvágják. … Kell ez nekem? Kell ez egy
újdonsült anyócának? Hát nem. Arról nem is beszélve, hogy az elején persze hogy
elég a tej, míg 30akat eszik a kis töpörtyű. De később, mikor már a 200t is
betolja, akkor hogy lesz elég, ha az elején fejéssel nincs felfokozva? A
fölösleget meg le lehet fagyasztani. Később még jól jöhet. Pl mikor már főz
neki az ember, vagy ne adja ég, jön egy betegség és nem lehet szoptatni. Na
akkor milyen jó, ha van.És még valami. A kézi fejést semmi nem múlja felül. Egy
gép nem érzi azt, amit te a kezeddel.
Hát ennyi. Fogadjátok sok szeretettel egy kezdő
Anyóca tapasztalatait.
puszik
levél
2009 szeptember 23. | Szerző: Vikóca
Kedves leendő kismamák, anyukák,
azt szokták mondani, hogy a kéretlen tanácsot tartsa meg mindeni magának. Én most mégis megosztok veletek valami fontosat. Na jó, hívjuk inkább tanács helyett tapasztalatnak. Így jobb 🙂
Na szóval, ha valaki, bárki, azt meri mondani nektek, hogy nem kell fejni, azt ott nyomban lőjétek le. Vagy legalábbis nézzétek lazán hülyének és bájos szempilla rebegtetéssel mondjatok csak annyit, persze-persze. Hogy miért? Én ahogy kijöttem a kórházból, 3 naposan már fejtem. Mégis becsomósodott a pangó tej, és belázasodtam. Felhívtam Blasi dokit, aki aszonta látni akar. Telefonban csak annyit mondtunk, belázasodtam. Szal kocsiba vágtam magam és nyomtam a gázt két etetés között. Megnézett, és rögtön mondta, ha nem fejem ki azt a csomót, felvágják. … Kell ez nekem? Kell ez egy újdonsült anyócának? Hát nem. Arról nem is beszélve, hogy az elején persze hogy elég a tej, míg 30akat eszik a kis töpörtyű. De később, mikor már a 200t is betolja, akkor hogy lesz elég, ha az elején fejéssel nincs felfokozva? A fölösleget meg le lehet fagyasztani. Később még jól jöhet. Pl mikor már főz neki az ember, vagy ne adja ég, jön egy betegség és nem lehet szoptatni. Na akkor milyen jó, ha van.
Dudó.hu
2009 szeptember 17. | Szerző: Vikóca
Evvan. A jó oldala, hogy elvan magában, még el is alszik egyedül, így van időm fejni és még aludni is
tudunk pöttyt, ami nem árt, ha azt akarom, legyen tejcsi bőven. És még egy hosszú távú remény, hogy a dudóról le lehet szoktatni majd,
míg ha az ujjára kap rá, azt nem tom elvenni tőle.Ismerek olyan kisfiút, aki
már harmadikos és még mindég szopja az ujját. Nnna, ezt nem szeretném
Dalmusnál.
éjszakánk lesz. Eddig nehezek voltak. Ültem vele a kanapén, ringattam egész
éjjel, hogy legalább Tomi aludjon. Neki a munkahelyén is helyt kell állnia. Remélem, jobb lesz ma éjjel. A pocakja is rendeződni látszik. Ugyanis a kis moho túleszi magát sokszor és fáááj nekijje. És hát ugye szoknia kell, hogy működik az emésztése. A pocakban úri dóga vót, készen kapott mindent. 🙂 Hiába, nagy trauma neki még a kinti lét. Amúgy panaszra nem lehet okom, hisz még csak 3 hetesek voltunk kedden. Sztem tök jól veszi az akadályokat. Olyan gyönyörűen tartja a kis fejét, és figyel, néz. Fejlettebb sztem, mint a kora. Gyönyörűen fejlődik, és nem úgy néz ki, mint egy 3 hetes baba. Mi több, képzeljétek, az első két hétben fél kilót hízott. Dupláját az elvártnál.
Hiába no, a mi Dalmánk a legszebb és legokosabb :-))) alig vagyok elfogult :-)))
röptiben
2009 szeptember 7. | Szerző: Vikóca
Sebtiben-röptiben néhány sort pötyögök, míg a
kis Hercegnő alszik. Ritka pillanat, hogy van időm ideülni, bár most is inkább
jobban tenném, ha szundítanék fél órát a következő kajcsiig.
Hát, még szokjuk egymást, tanuljuk egymás
nyelvét és közösen alakítgatjuk a rendszert az életünkben. Holnap már?,
mégcsak? 2 hetesek leszünk. Úgy fejlődik, mintha húzná valaki. (úúúú, csuklik,
nem sok időm van írni már).
Volt kint a doktornénink. Nagyon meg van elégedve
a mi kis Dalmuskánkkal. És csuda szimpi és lelkiismeretes a csajszi. Jóba
leszünk, úgy érzem.
A fürdetéssel adódtak gondjaim eleinte, de Anya
segített, már az is jól megy mostanra.
sír 🙁
folyt köv:
Éhesek voltunk, hiába ha 6kor dukál a kaja,
akkor 6kor köll enni. 🙂
A doki nénire visszatérve, azon túl, hogy
szimpi, nagyon alapos is. Mindent megnézett, megvizsgált. Megmutatta, hogyan
kell tornázni, ami segít majd a pupukat is kidolgozni. Így majd nyugisabban tud
aludni is. Mászatta is pöttyet 🙂 hasra tette, és a talpát megtámasztotta
:-))) úgy nyomult, hogy csak na, csuda édes. Nem is tudom elmondani,
mennyire.
***
Vannak ám hullámzó gondolataim bőven. Néha
kétségbe esek, mikor már másfél órája nem tudom megnyugtatni. Olyankor az az
érzés uralkodik el rajtam, hogy nem vagyok elég jó anya, valamit rosszul
csinálok. Pedig az eszem tudja, hogy nincs gáz. Anya is itt van, és rengeteget
segít. Tudom rendesen etetni, szépen ápolom, és már a fürdetés is egész jól
megy. Aztán máskor, meg csak ülök és nézem, milyen csodás kis emberke. Nézem,
ahogy szuszog, és azon merengek el, hogy ezt a gyönyörűséget én szültem. Hogy
hogyan, a mai napig néha el sem hiszem. Pedig ott voltam 🙂 végig csináltam.
És tudjátok mit? Még ha piszkosul fájt is, iszonyat jó volt! A világért
sem hagytam volna ki. Csodás érzés életet adni, és a maga fájdalmával együtt,
hihetetlen, de gyönyör teli és élvezetes. Ahogy a várandósság is. Ez a 41 hét
és 2 nap, csodás része volt az életemnek. Én piszkosul szerettem várandósnak
lenni. Sose éreztem magam ennyire jól. Tudom, ez szerencse is, sokan
megkínlódnak a rosszullétekkel. … Eddig úgy gondoltam, gondoltuk Tomival,
elég nekünk Dalmus. Boldogok leszünk, ha Ő egészséges (ez megvan, és boldogok
is vagyunk), és fel tudjuk nevelni tisztességesen ebben a mai világban. De most
valahogy arra gondolva, hogy többet nem érezném a pocaklakó ficánkolást, vagy a
szülés fájdalmait és örömét… hát elszomorodom. Ez olyan, amit újra és újra
átélnék. És most az éjszakázások, a sok fejés (még ez is vár rám, a fürdetés
előtt) a hátfájással (mert hogy kézzel fejek, mert a gép csak fölsebzi), és
minden nehézség elhalványul, mikor rám mosolyog, vagy evés közben megfogja az
ujjam és egyre csak szorítja.
Nem tudom még mit hoz a jövő… de most Dalmus
van itt, és csak Ő van a középpontban 🙂 megyek is fejni, legyen még
tartalék tejcsi is a hütiben
puszik
A kedvenc képem, itt még csak két napos
megszülettem :-)
2009 augusztus 30. | Szerző: Vikóca
2009.08.25 fél 6 után 5 perccel megszületett a
mi kicsi szemünk fénye 🙂
Igyekszem gyorsan leírni mindent, míg alszik és
míg emlékszem mindenre. Reggel 6ra mentünk be a kórházba. Elég ideges voltam,
és nem sokat aludtam előtte éjjel. Akkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen félek.
Mivel nem spontán indult, így volt időm sajnos agyalni egy jó teljes napot és
éjszakát. Tudtam, hogy fájni fog, és azt is, hogy az oxitocin hatása durva
lesz. Attól még jobban fáj. Miután megérkeztünk, felvettek a szülészeten, és
előkészítettek. Kórházi hálóing, borotválás, kúp (nem beöntés :-))), és irány a
szülőszoba. A kettes volt előkészítve nekem. A falat barackszínűre festették,
és zöld volt többi berendezés domináns színe. Pl a szekrények fogója, a kis
éjjeli lámpa az éjjeliszekrényen, és az ágy lábtartója. Hiper-szuper,
elektromos modern ágy, ami átalakítható a kritikus percekben. Alapvetően
barátságos hangulatot teremtett az egész. Fél nyolckor jött az orvosom, és
megrepesztette a burkot, majd bekötötték az oxitocint, és rám kapcsoltak 2
gépet. A szívhang figyelőt és a fájás érzékelőt. Ezzel kicsit rövid pórázra
kerültem, és nem nagyon tudtam mászkálni. Na meg szorítanom kellett a lábam
között egy bucit, mert ugye csordogált a magzatvizem. A fájások 8 körül
indultak meg szép lassan, de csak 9kor engedték be a Zuram. Lassan eltelt a
délelőtt, a fájások erősödtek. Néha úgy éreztem, leszakad a derekam. A Kedves
bőszen masszírozta, és segített, amiben tudott. Három óra felé már pokolian
erős volt minden fájás, és sűrűn is jöttek. A rossz hír viszont az volt, hogy
közben semmit nem tágultam. Ekkor kaptam egy szurit a hátsómba, én meg kértem,
valami fájdalomcsillapítót. Gázt kaptam, azt szipuzhattam. Néha úgy éreztem,
semmit nem ér, és kipróbáltam egy fájásnál, milyen ha nem szívom. úúúúúú ne
tudjátok meg … használt az a gáz. Innentől felgyorsult az egész. A Zuram
vizezte a szám, és törölgette a homlokom, arcom. Ott volt velünk a szülésznő
is, és már a dokim is. Eccer közöltem is vele, hogy ezt nem bírom ki. Aszonta,
dehogynem. 🙂 Ő volt a nyugalom szigete, és a kedvesség. Megkérdezte, érzem-e
már, hogy kakilni kell. Mondtam, igen. Az jó, ezek már a tolófájások.
Szétkapták az ágy végét, a lábaim feltették a tartóra, mert nekem már ahhoz sem
volt erőm. Félhomályt csináltak, és csöndet. Meghitt volt az egész légkör.
Ekkor csöndesen elmondta a doki, mit kell csináljak, ha jön egy fájás. Szememet
összeszorítani, mély levegő, bent tartani, szájat szintén összeszorítani, és
tolni, teljes erőből. … Nem tudom honnan volt még erő, de volt. És én hang
nélkül nyomtam, mikor jött a fájás. Mondta is a doki, hogy szépen,
milliméterről milliméterre jön a kis csöppség. Gondoltam, jöhetne centinként is
🙂 de szóvá tenni már nem bírtam. Már látszott a kis buksijának a teteje. Kis
hajas baba. 🙂 
Asszem a hatodik, vagy hetedik tolásra lett meg. Szilvi, a
szülésznő finoman fogta, nem lógatta, nem paskolta, nem bántotta. Csak ránézett
a Kedvesre, és ő is meghatódott, mikor látta, hogy könny szökött a Zuram
szemébe. Dalmuska nem kiabált. Csak nyüszögött pöttyet, és mire a hasamra
tették, mosolygott is egyet. Gyönyörű, és egészséges! Elfogult vagyok, mint
minden anya, de tényleg szép!
Később mesélte csak Tomi el, hogy szavak
nélkül, hogyan dolgozott össze a dokival. Végig szemkontaktusban voltak. Így
nem is vettem észre mikor volt a gátvágásom, és hogy előtte még meg is lettem
szúrva. Szilvi is és Blasi (a doki) is azt mondták nagyon szép volt a
szülésünk, és hogy sokan a harmadikat nem tudják így végigcsinálni.
Örök emlék marad! És sikerült csöndes és
méltóságteljes érkezést biztosítsak a kicsi lányunknak. Mert ő egy igazi kis
hercegnő! Kicsi Zsizsik, aki gyönyörű szemekkel néz ránk!
a bobóc meg a macsek
2009 október 21. | Szerző: Vikóca
Naagy shopping túrát csaptunk ma a kiscsajjal
meg a zapjával a gazdaságos bótban. Elvégre a lányok szeretnek vásárolgatni.
Hát nem? Hát de! Bár tény és való, Dalmus hol unottan nézett, hol bealudt a kis
hordozójában. Ámdeviszontellenben kapott vásárfiát. Az első csörgőjét megvettük
neki. Olyan babakocsira keresztbe kifeszíthetőt. Három mosolygós bohóc van
rajta, amik kúsznak a kötélen :-)) vidám és jól néz ki. Hazaérve rá is
applikáltam a cuccot a hordozóra. Húúúú, teljesen lenyűgözte Dalmócát :-))
vigyorgott, dumált a bohócoknak. Nagggyon bejött neki. Túlságosan is. Ugyanis,
közben elfáradt, és el akart aludni. De nem tudta levenni a szemét a
bohócokról, annyira odáig lett értük. Nnna, ettől meg ideges lett :-)) Aludni
is, meg bohócokkal játszani is egyszerre nem lehet. Csuda édes volt. Segítettem
rajta és leszedtem a bobócokat, éééés láss csodát, Dalmóca becsukta pici
szemét, és elaludt.
U u úúúú, tegnap előtt meg barátkozott a
cicával. Az esti fürcsi előtt gondoltam gyorsan bedobok valami vacsit, hogy
utána már csak Dalmusé lehessek éhenhalás nélkül. Igenám, de Kiscsaj épp úgy
döntött, az egyetlen számára elfogadható hely az anyja vállán van. Jó vanna, krumpliszsákot
akart játszani :-)) feldobtam a vállamra, és úgy ettem. Hátam mögött a
kemencepadkán meg szunyált Csibész macsek. Dalmus meg kiszúrta a vállamon
lógva. :-)) Elkezdett vigyorogni a macskának, meg dumálni :-))) hát aszittem,
megzabálom, olyan édes volt.
Háát valahogy így telnek a napok 🙂 egyre vidámabban (bár van benne egy nagy adag hiszti, mint a szüleiben…) és egyre érdeklődőbben
puszik
Oldal ajánlása emailben
X