Áldott karácsonyt!
2009 december 27. | Szerző: Vikóca
boldog és áldott karácsonyt kívánok nektek! Olvassátok szeretettel ezt a
verset. Tán nem a legszebb, legromantikusabb karácsonyi vers, de annál több
mély gondolatot találtam benne.
Mécs László:
Mesével nagy gyermekszemedben
megjöttél újra szent karácsony,
jöttél szívekbe sekrestyésnek: gyertyásan gyúljon az öröm.
És minden oltár átkot fáklyáz, ökölbe görbül a köröm,
vér csurran a karácsonyfákról, könny gömbölyül az új kalácson…
Naptámadattól naplenyugatig csendőrszurony feszül az égnek:
úgy tartják az álcsillagokkal kicifrált rongyos horizontot…
Hol most az angyal? Az, ki régen ez éjen békeszárnyat bontott?
Szuronyban szárny fennakadt és megfagyott ajkán az ének…
Magányom ablakán kinézek a Krisztus-éhes éjszakába,
a tél korán jött: kertem mélyén sok megfagyott virág-kísértet
bólint, és zörren hófödötten, és sírnak, hogy csak félig éltek…
A szél futkos füttyös bolondként, s rugdalja őket pajkos lába…
A kerten túl az utcamedre: ott hömpölyög a nagy kloáka:
árulkodóknak rothadt szíve (mint Sátán szennyes ürüléke)
gyűlölködés, gyalázat ömlik sötéten, jaj és nincsen vége
és árad mindent elborítóan a hosszú, a hosszú éjszakába…
A bűzös árban mélyen bujkál a jóság szűzi borzadálya
a tiszta szívek kagylójában, mint drága fényű gyöngyvetés…
Úgy mennék bujdosó búvárnak s hol gyöngyöt termel szenvedés,
mind összeszedném s Betlehembe vinném a három szent királlyal…
A nagy kloáka ködje kormos: tudom, feljöttél, mégse látszol
te Betlehembe hívó csillag! Úgy mennék, s merre, nem tudom…
A pásztorokkal, vándorokkal, együgyűekkel egyúton
csak mennék, míg elém virulna barmok között a játszi jászol.
És mondanám: parányi jászol! te sártekének legszebb virága,
mely tartod csöppnyi Jézusunkat, az égből csöppent tiszta mézet,
a csillagokba nőjj csodának! Nőjj szuggeráló szent igézet,
és csurgasd kelyhed édességét a mérgezett szívű világra!
És szólnék: Jézus, szent mosolygás, arany bárányka, Isten csókja,
gyöngécske harmatos kacsódat merítsd a bűzös kloákába:
s a rothadásból rózsák lesznek, bimbóz a száradt lelkek ága,
és földerül az Ember arca, és csókot hány a csillagokra…
Szurony már nem szúr emberhúsba, lehullanak minden börtönrácsok,
duruzsol mind hűlt kemence: muzsikál benne a szeretet!
Minden szegények melegszenek, és minden rongyos gyerekek
karácsonyfát, lovacskát kapnak és sohasemfogyó kalácsot…
Jézuska, Isten báránykája! csinálj csodát nekünk:
az égből dobd le a kicifrált sok csalfa fényű csillagot!
Csillag legyen kéklő szemecskéd, szíved szórjon ránk illatot
s az angyalajkról ellesett dal legyen testvéri énekünk!
majdnem szerelem
2009 december 13. | Szerző: Vikóca
Ő szívembe lopta halk szavát, ha látom kedves mosolyát, úgy érzem, táncol a világ, s minden oly szép. Ő egy újabb álom tükre tán, a bánat borús hajnalán, amikor gondok törnek rám, s köröttem minden oly sötét.
Igen, Ő! 
Igazi, hús-vér, szeretni való ember, akit egyszerűen csak magamhoz ölelnék féltőn. Intelligens, két lábbal a földön járó, szerény, művelt művész, érzékeny és érzéki tán. Ilyennek képzelem, ideális férfinak 🙂 s miért ne álmodjak ideálisat, ha már álmodom. Ez a szép az álmokban. Azt hozok létre amit akarok, és olyat ami kedvemre való. Elbűvöl, ahogy énekel. A lelkemig hatol a hangja. Bármit tehet, csak énekeljen. Valami hasonló kritikát kapott nálam sokkal nevesebb kritikustól. S mind e mellett, elképesztően fest. Ha már Van Gogh nem lóghat a szobám falán, bizony egy Tabáni tájképben is el tudnék gyönyörködni. S hogy mit akarnék tőle? Tán semmit. De egy beszélgetés biztos jól esne vele. Olyan éjszakába nyúló, a konyhaasztalnál ücsörgős egy jó fajta vörös bor társaságában. Félhomályban, halkan. Mikor nem kell félni kitárni a szívünket, mert tudjuk, nem sebzi meg a világ durvasága. … Mint egy falat mennyország. Egy olyan beszélgetés, ami csak két jó barát között történhet meg. Igen, ez jól esne. Férfi és nő között is megszülethet ilyen hangulat. Bár jelen esetben nem tekintem magam nőnek 🙂 mármint nagyon is! De már feleség és anya vagyok. Vagyis csak Tominak vagyok Nő, más számára nem. De ettől még egy ilyen beszélgetés biztos jól esne Tabáni Pistivel. Persze csak ha valóban olyan, mint amilyennek láttatja magát, és amit még ezek alapján hozzá képzelek.
Ez már majdnem szerelem volt és majdnem igazi vágy, egy percig fölém hajolt, már ment is tovább. Majdnem sikerült már, egy lépés volt csak az ég, az álmok ködfátyolát te tépted szééét. … hát, remélem, nem téped szét 🙂
csók
ui: mégis akarnék valamit 🙂 énekeljen Dalmusnak, csak neki, egy szép altatódalt, és ha lehet, cdn is legyen megörökítve, hogy bármikor betehessük. Ugyanis Dalmusnak nem engedem, hogy tévézzen, de a neten visszanéztük a szombati műsorokat. Az én lányom csillogó szemmel vigyorgott és gőgicsélt neki :-)))) valszeg ő a legfiatalabb Tabáni-fun a maga kis 3 és fél hónapjával :-))
uui: bár elénekelné Illés Lajos Cantus Hungaricus-ából a Hontalan versekből-t (Reményik) Azt hiszem, az tényleg Lélektől lélekig szólna.
fülbevaló, adventi vásár, lepény kerestetik
2009 december 7. | Szerző: Vikóca
Könnyem is hullott, úgy meghatódtam. Az én kicsi lánykám csalt könnyeket a szemembe. Úgy esett a nagy eset, hogy délután a Mama játszott vele, míg én pöttyet kidőltem. Igen ám, de jött az uzsonna idő. Szólt is anya, hogy idő van, és vissza is ment Dalmussal a kis szobába. Én sebtiben összekaptam magam, és beszóltam a kisszobába, hogy máris jövök, csak még kiszaladok, mert nem vagyon én sem víztorony ám. Nnna, több sem kellett a lányomnak. Jó vót a Mamával jáccani, de hát az Anya, mégiscsak az Anya. És elkezdett sírni utánam. De annyira ám, hogy utánam kellett hozni a fürdőbe 🙂 Először sírt utánam. Most, hogy három hónapos múlt lassan két héttel, látszik, hogy rendezi a buksijában az arcokat, hogy ki kicsoda. Az apjához meg úgy bújik, hogy épp csak azt nem mondja, “hess, ő az én Apum” :-))
Na és a legcukibb: kacag. De úgy igazi, gurgulázós kacagással, mint a nagyok. Na meg persze rendszeresen kiröhög. A múltkor is becsapott. Úgy csinált, mint aki bekakilt. Én meg megyek, hogy tisztába teszem. Hangja is vót, szaga is, gondoltam, csomag is lett a bugyiban. De nem, csak oltári nagyot pupuzotttt. Így e, 4tvel 🙂 Én meg kibontom, sehol semmi. Mondom neki, jól becsaptál, kiscsajszim. Hát erre jól kiröhögött. Szó szerint. Aszittem megzabálom.
Nna, puszmákok 🙂 érik ám még egy írás bennem. Annak az lesz a címe, hogy “majdnem szerelem volt” :-)) a dallamot a fületekben pedig rátok bízom
Anya lettem
2009 november 26. | Szerző: Vikóca
Dalmuskám épp alszik, és elkezdtem
visszaolvasni a saját blogom. Egy régi bejegyzést kerestem Elianának. Remélem
az is meglesz majd. De valami sokkal fontosabbat találtam. Egy olyan írás,
amit idéztem. Nem tudom honnan, nem tudom kitől. Lehet ismeretlen, vagy épp
ismert. Lehet akár a szomszédból is egy anya. Akár én is írhattam volna…
Minden szavát érzem, így érzem, így van…
Mielőtt Anya lettem
Főzhettem magamnak meleg ételt.
Ruháim nem voltak pecsétesek.
Nyugodtan telefonálhattam.
Mielőtt Anya lettem,
Addig aludtam amíg akartam
És nem izgultam milyen későn fekszem le.
Minden nap megfésülködtem és fogat mostam.
Mielőtt Anya lettem,
Minden nap kitakarítottam.
Nem botlottam meg játékokban és
nem felejtettem el altatódalok szövegét.
Mielőtt Anya lettem
Nem izgultam, hogy a növényeim mérgezőek e.
Nem gondoltam védőoltásokra.
Mielőtt Anya lettem
Nem hányt le senki
Nem lettem kakis
Nem köptek le
Nem rágcsáltak meg
Nem pisiltek le
Vagy nem csipkedtek meg pici ujjak sem.
Mielőtt Anya lettem teljes birtokában voltam:
Gondolataimnak
Testemnek
Lelkemnek.
Végigaludtam az éjszakákat.
Mielőtt Anya lettem
Sosem tartottam egy síró gyereket, hogy az orvos megvizsgálhassa
Vagy beadja neki az injekciót.
Sosem néztem könnyes szemekbe és sírva fakadtam
Sosem váltam boldoggá egy egyszerű mosolyon.
Nem maradtam fenn késő éjjel, hogy egy alvó bébiben gyönyörködjek.
Mielőtt Anya lettem
Nem tartottam kezemben egy alvó bébit mert nem akartam letenni.
Sosem éreztem, hogy a szívem apró darabokra törik
Mikor nem tudtam megszüntetni a fájdalmat.
Nem tudtam, hogy valami olyan pici ekkora hatással lesz életemre.
Sosem tudtam, hogy képes vagyok valakit ennyire szeretni.
Nem tudtam, hogy ennyire imádni fogom az Anyaságot.
Mielőtt Anya lettem
Nem ismertem az érzést, hogy a szívem a testemen kívül van.
Nem tudtam milyen nagyszerű érzés a gyerek etetése.
Nem ismertem az Anya és Gyermeke közti köteléket.
Nem tudtam, hogy valami oly pici
Olyan fontossá tehet.
Mielőtt Anya lettem
Sosem keltem fel az éjszaka kellős közepén
Minden 10 percben, hogy megnézzem minden rendben van e.
Sosem ismertem a melegséget
Az örömöt
A szeretetet
A szívfájdalmat
A csodát
Vagy az Anyaság élvezetét.
Nem tudtam, hogy képes vagyok ilyen érzésekre, mielőtt Anya lettem.
egy + meg egy -, a mérleg, nullán áll
2009 november 23. | Szerző: Vikóca
Egy szónak is száz a vége, Dalmus remekül van. Pénteken visszük kontrollra a kengyel miatt. Sokat javult, és nagyban reménykedem, hogy hamarosan megszabadulunk tőle.
Én kevésbé érzem jól magam. Elég gázos gondolataim vannak. Néha ugyan rádöbbenek, hogy áááá, ez nem én vagyok, nem az én valós gondolataim, nem szabad ilyen irányba elmenni. Olyanok fogalmazódnak meg, hogy jobb lenne nélkülem mindenkinek. Egyszerűen csak el kéne tűnjek. Mondjuk a világ végére, ahol senki nem ismer, senkinek nem vagyok a terhére. Vagy egy barlangba … Találtam néhány kérdést az anyuci.hu-n a szülés utáni depresszióról. Elég ijesztő az eredmény…
- Alvásproblémákkal küzdesz? = igen, sokszor nézem éjjel a plafont, pedig alhatnék
- Szinte mindig kimerültnek érzed magad? = soxor
- Csökkent az étvágyad? = van, hogy csak azért eszek, mert muszáj, hogy Dalmusnak legyen tejcsi
- Olyan dolgok miatt aggódsz, amik korábban nem izgattak? = igen
- Azon rágódsz, hogy lesz-e még valaha időd magadra? = előfordul
- Úgy gondolod, hogy gyermekednek sokkal jobb lenne, ha nem te gondoskodnál róla? = félek bevallani, de néha így érzem, nem vagyok elég jó, sőt egyáltalán, nem vagyok anyának való. Mintha hiányozna belőlem az ősanya gén… mindenki pótolható (bár nem mindég érzem így)
- Félsz, párod megunja, hogy mindig így érzed magad? = határozottan igen, félek, hogy megun és itt hagy
- Gyakran rápirítasz párodra és gyerekeidre? = igen, feszült vagyok
- Úgy gondolod, hogy a többi anyuka sokkal jobb nálad? = igen
- Apróságok miatt is sírva fakadsz? = igen
- Már nem okoznak örömöt azok a dolgok, amiket korábban nagyon szerettél? = igen, kivéve Dalmus. Ő boldogsággal tud eltölteni, még ha, úgy is érzem, nem vagyok elég jó neki
- Kerülöd a régi barátaidat és a szomszédjaidat? = ez hál’ Istennek, nem
- Félsz egyedül maradni, nem mersz kilépni a házból? = még ez sem
- Pánik rohamaid vannak? = szerencsére, nem
- Megmagyarázhatatlan dühkitöréseid vannak? = ok nélkül ki tudok akadni, bár a dühkitörés kicsit erős
- Úgy érzed, valami nincs rendben veled? = igen, sőt, tudom
- Úgy érzed, sose leszel képes megszabadulni ezektől a nyomasztó érzéseidtől? = nem tudom …
Ki akarok mászni ebből. Én nem ilyen voltam. Már alig mosolygok. Sőt, csak akkor, ha Dalmára nézek, vele játszom. Pedig ismeritek a mottóm: zavarjuk össze a világot, mosolyogjunk hétfő reggel! Nem értem magam. 
Van egy gyönyörű lányom, aki egészséges, és minden rendben van vele, szeretve is vagyok talán (bár megtudtam, a suliban nem is szerettek annyira, mint hittem, és még még mázli, hogy szülni jöttem el, és gyesen lehetek, mert amúgy is ki lettem volna téve, és főhetne a fejem, mint munkanélküli…). Szóval igazán boldognak kéne legyek. sokaknak nincs ilyen jó dolga mint nekem. Isten a tenyerén hord, én meg …
Most újra mosolyogni kell tanuljak…
alszunk, nem alszunk
2009 november 14. | Szerző: Vikóca
Ismételten klavit ragadok, mert jó rég nem
írtam. 🙂 Dalmuska jól van, már bőven
Igyekszem nevelgetni, beállítani a biológiai óráját, hogy reggel 5kor legyen a
reggeli, és este 8kor a vacsi. Háát, egyenlőre Ő az erősebb 🙂 Volt néhány
rosszabb éjszakánk, és némileg megijedtem. Jól utána is olvastam a témának. Az
első komoly feladata egy szülőnek, hogy tanítsa meg aludni a gyermekét. Oké,
azon vagyok. De hát mégis hogyan? Anya szerint éjjel már ne etessek, csak teát
adjak neki, mert ő így csinálta, és mi (3 tesóm és én) már ennyi idősen
átaludtuk az éccakát. Még jobban beleástam magam az okos elektronikus
könyvekbe. köhöm-köhöm … mit is akarok én a 2,5 hós csemetémtől? Ez még korai
neki, hogy átaludja. A sógornőm is aszonta, hogy náluk nagyon hamar!! átaludta
az éjszakát a kicsi lányuk. 3 hónaposan. … Ja, és fél éves koráig csak
anyatejcsit kapott.
A baba alvásról: 6-8
hetes korig bármi elképzelhető. (Dalmus 11 hetes) Még csak most alkalmazkodik a
világhoz, ezért változó mennyiséget aludhat és a legkülönfélébb időpontokban
ébredhet fel. Gyakori, hogy hajnalban felkel és nem tud visszaaludni. 6 hónapos
korig teljesen normális, ha éjjel 3-4 óránként felkel enni, de néhány baba már
3 hós kora körül legalább 5-6 órát alszik egyhuzamban éjjel. (nálunk ez meg is
van, csak ha este 6ra van téve a vacsi, akkor onnan nézve a 6 óra, az ugye
nekünk nem reggelig tartó alvás. Ezért igyekszem most minél későbbre tolni a
vacsiját) 1 éves korig általában 1 vagy 2 éjszakai evés megmarad. 2 éves korig
még általában 1x felkel a baba éjjel, általában inni, tejet csak akkor kér, ha
arra szoktattuk, hogy éjjel mindig tejet/tápszert kap. 3-6 éves kor között Az
éjszakai ivás szokása megmaradhat, valamint a szobatisztaságra való szoktatás
miatt előfordulhat, hogy éjjel fel kell kelni vele pisilni.
Hmmm, akkor most mit is várunk el ettől a kis
csöppségtől? Ő teljesen jól csinálja a dolgait, és én is ezek alapján irányítom
a napjainkat. Különben is, mi az, hogy átaludni a teljes éjszakát? Mi
fölnőttek sem alusszuk át. Ugye? Pisilni kell, megszomjazunk, kényelmetlenül
fexünk, vagy jár az agyunk a napi dolgokon, és nem alszunk el. Ugye, hogy sokat
várnak el a szülők egy kicsitől?
nna most jól megaszondtam.
****
Apropóó :-)) Eliana!
Asszem összefutottam a csöviddel 🙂 A lépes sztorit nekem is előadta. Az én kocsimat is vissza akarta tolni, mondtam, köszi, inkább ne, benne alszik még a kis Töpörtyűm. Na ennek megörült, hogy jaj de szép, majd megkérdezte hány éves vagyok, mert ő nem sokra tippel. Közöltem, téved, adjon hozzá még legalább 6ot, oszt kábé stimmel majd. Erre jól meglepődött. Közben kocsit visszatoltam, Dalmust kivettem belőle, oszt uzsgyi a kocsiba és gázt neki. Különben is apa kocsijával voltam. 🙂 Csak úgy porzott a parkoló utánam. Meg siettem is. Tomi aznap reggel jól elaludt és minden kaja nélkül elviharzott 12órázni. Gondoltam, ha nem kap kaját valamilyen úton-módon, földobja a apapucsát míg hazaér. Nem akartam, hoyg úgy járjon, mint a szegény ember lova. Mire leszokik az evésről, megdöglik.
***
Van némi szívfájdalmam is. Épp ezekben a percekben, órban megy a diákjaim szalagavatója. Az első és egyetlen olyan évfolyam, akiket végig én tanítottam fizikára. Küldtek meghívót is két tiszteletjeggyel. De sajnos Dalmus még túl pöttöm még, hogy tömegbe vigyem, és főleg úgy, hogy csak későn érnénk haza Pestről, mégha épp csak a szalagtűzésen is maradnánk ott. Na majd a ballagásukra elmegyünk. Viszek mindegyiküknek egy szál virágot. 🙂 Addgra Dalmus is totyogni fog tán 🙂 és még csak nem is este lesz. :-))
puszmákok
politika?
2009 november 5. | Szerző: Vikóca
Nem szoktam és nem is szeretek itt politizálni, de ez sokak bőrére megy. Egy fontos társadalmi rétegnek tartom a tanárokat, pedagógusokat. Nem csak azért, mert én is az vagyok, hanem ha belegondoltok, a tanárok nevelik a következő generációkat, akik majd kvázi eltartanak majd minket, ha nyugdíjasok leszünk. Ők tanítanak írni, olvasni, számolni, és még felsorolhatatlan sok mindent, hogy értsük a körülöttünk lévő világot. … ez politika? sztem nem …
Tisztelt Kollégánk! /és mindenki/
A PDSZ demonstrációt szervez a közoktatást érintő újabb megszorítások ellen. Ezzel a demonstrációval jelezzük, hogy a helyzet mennyire elfogadhatatlan.
63 milliárd forintot akarnak kivonni közvetlenül a közoktatásból. Ezt mindenképp meg kell akadályoznunk.
Ne legyen az óvodákban 30 fős csoportlétszám, az iskolákban 40 fős osztálylétszám, ez ugyanis csoport- és osztályösszevonásokat, újabb több ezres elbocsátást, a jelenleginél jóval több munkát jelent.
Ne lehetetlenítsék el a pedagógiai szakszolgálatokat több mint 12%-os támogatáscsökkentéssel, mert nem lesznek képesek feladataik ellátására.
Ne csökkentsék a normatíva alapját közel 7%-kal, mert nem lesz pénz az intézmény működtetésére.
Ne vonják meg az érettségi és szakmai vizsga támogatását, mert vagy veszélyeztetik a vizsgák megtartását, vagy ezt a hiányt is a dolgozók fizetik meg – alacsonyabb illetménnyel, munkahelyvesztéssel.
Ne lehetetlenítsék el az alapfokú művészetoktatást a több, mint 25%-os forráscsökkentéssel,
Ne rontsák a kollégiumok és a gyermekvédelmi szolgáltatás működőképességét,
Ne csökkenjen 10 000 Ft-tal a szakkönyvvásárlási támogatás, továbbá ne tűnjön el a továbbképzési támogatás, ha a kötelezettség megmarad.
Ha nem hallatjuk a szavunkat, azt hihetik a döntéshozók, hogy egyetértünk velük, és újabb áldozatokat kívánunk hozni nemcsak a magunk, hanem tanítványaink kárára is.. Még nem késő tiltakozni, mert a végszavazásig – ez előre láthatóan december második hetében lesz – még változhat a költségvetés.
- Kérjük, hogy jöjjetek el NOVEMBER 7-ÉN 11 ÓRÁRA a Budapest, V. ker. Balassi Bálint u., KÉPVISELŐI IRODAHÁZHOZ a demonstrációra!
- Keressétek a kapcsolattartó személyt, hogy a PDSZ által szervezett busszal, vagy vonattal jöhessetek a demonstrációra, amennyiben erre szükségetek lesz!
Üdvözlettel
giccs
2009 november 4. | Szerző: Vikóca
Nnna, újra jelentkezik a “rózsaszín
giccses dinka nő” és írogatja a “rózsaszín giccses”
gondolatait. … lehet a hajam is ki kéne szőkíttetni???*
A lányom nő, mint a bolond gomba. Már 10 hetes
múlt tegnap. Túl vagyunk a két hónapos DiPerTe oltáson és az első pneumococcus
oltáson. Én gonosz, a pneumot is beadattam, ami nem kötelező, és így két szurit
kapott. Úúúúgy sírt szegény, mintha nyúzták volna. Viszont a lázat megúsztuk.
Jártunk még ortopédián is kontrollon. Hát én úgy mentem oda, mint egy anya
tigris, hogy ha megint úgy bánik Dalmussal, én bizony rá szólók, hogy fáj a
lába, mert oltást kapott. És ekkor jött a kellemes meglepi, egy másik doki
volt. Az egy dolog, hogy jól nézett ki :-)) de kedves volt Dalmussal. Nagyon
szépen bánt vele. Lazított a kengyelen, és aszonta, 4 hét múlva. lehet leveszik
a kengyelt. :-)) Háát ezt megünnepelve, Dalmuskám kifele jövet úúúgy összetojta
magát, mint a parancsolat :-)) felmentünk Jutka nagyihoz, és ott gondoltam,
tisztába teszem. De mire odaértünk, aludt mind a bunda. Nem keltettem fel,
gondoltam, ha zavarja, úgyis megébred. Néééztem az órát, a kiscsaj csak alszik.
Számolom, mikor kéne enni, ő csak alszik. Kajaidő előtt 10 perccel, kipattant a
kis csipája,és Adjuramazonnnnnnal kaját ide nekem!!! Úúúúgy sikított, hogy ehessen
:-)) szegény Jutka nagyi alig hitt a szemének, fülének. Gyorsan tisztába
tettem, és cicire dobtam. Hö-hö-hö, na végre :-)) mondta, még szopizás közben
is a magáét :-)) zabálni való volt. Oszt beugrottunk a Bé betűs bababoltba is.
Kapott kézre húzható holdacska csörgőt, meg egy zenélő bárányt. Olyan felhúzható
altatót :-)) ami az egyik kedvenc dalom fütyüli … somewhere over the rainbow
… szereti nagyon, néha még dumál is a báránynak.
Jártunk még Győrben és Téten is. Elmentünk a
nagymamám sírjához, és megnéztük a rokonokat is. A sírnál elmeséltem mamának,
milyen szép a dédunokája, és hogy mennyire hiányzik 🙁 kár hogy nem élte meg
Dalmust. Nagyon jó mama volt. Minden nap vitt játszótérre, meg reggel jött
korán, és hozta a frissen sült almáspiét. Konyharuhával letakarva, és meleg
volt a tányér alja…. senki nem tud olyat sütni.
Tegnap ebédelni voltunk 🙂 németből jött
barátainkkal. Egy kedves, idősödő pár. Kicsit tartottam, hogy Dalmus hogyan fog
viselkedni. De olyan kis angyal volt :-)) alig hittem el. A rötyiben volt
pelenkázó, ott tisztába tudtam tenni és meg is etettem, míg elkészítették a
kajcsim. Úúúú de jó volt az a vadas :-)) hiába no, kell a kigyensúlyozott táplálkozás, hogy legyen sok-sok tejcsi 🙂
mit is írhatnék még? semmi különös nem történik velünk …. ja, de egy poén :)) ha Dalmus behergeli magát, csak az apja tudja megnyyugtatni. Éééés mirel? Hát trombitál a szájával :))) de akkor mintha elvágták volna, akár fél óra balhé után is. Ezen virul a család :-)) szereti az apját, nagyon édesek együtt, ahogy kukucsol a válla fölött kifelé Dalmus :-))
na csók
* lsd üzifal
Egyedül nem megy!
2009 október 27. | Szerző: Vikóca
…
2009 december 28. | Szerző: Vikóca
Látom, nem nyerte el mindenki tetszését Mécs László Karácsony c. verse. Számítottam is erre. Azért néhány szót még hadd ejtsek róla, és a verséről.
Középiskolai tanulmányait Kassán végezte. 1913-1914 között a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-latin szakos hallgatója lett. 1914-ben kérte felvételét a premontrei rendbe. 1915-től jelentek meg versei. 1916 őszén már mint rendjének tanárjelöltje folytatta tanulmányait. 1918-ban szentelték pappá Jászóváron. A felvidéki premontrei gimnáziumok megszűnése után jászóvári könyvtáros, majd 1920–1929 között nagykaposi plébános. 1923-ban kiadta első kötetét, s megkezdte vándor előadókörútjait, melyek nagy népszerűséget szereztek költészetének, ünnepelték a nagyszerű kiállású, zengő hangú lírikust. 1929-ben már életrajza is megjelent Farkas Gyula tollából. 1930-ban rendfőnöke Királyhelmecre nevezte ki plébánosnak. 1935-ben sikeres erdélyi körutat tett, s jelentős elismerést szerzett párizsi szavalóestjein. 1938-ban francia nyelvű kötete is megjelent, ez alkalommal ismét szerepelt Franciaországban, s felkereste a Benelux-államokban élő magyar anyanyelvű olvasóit is. Ekkor ismerkedett meg Paul Valéryvel, aki 1944-ben előszót írt a második francia nyelvű verseskötetéhez. 1941–1942 között a Vigilia főszerkesztője volt. 1944-ben elhagyta Királyhelmecet. 1945 után barátainál, rokonainál, Csornán és Pannonhalmán élt. 1953-ban „többszörös röpiratok terjesztése” vádjával 10 évi börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban hátralévő büntetésének elengedésével szabadult, 1957-től újra lelkipásztori tevékenységet folytatott. 1958 tavaszától rendszeresen prédikált az óbudai plébániatemplomban. 1978-ban Pannonhalmán ünnepelte pappá szentelésének 60. évfordulóját. Hagyatékát a pannonhalmi bencés közösség gondozza
Oldal ajánlása emailben
X