pötyet leamortizálva :-)
2009 május 26. | Szerző: Vikóca
Kicsit sokat dolgozom mostanában, úgy érzem. Pedig a legutolsó kontrollon a doki bácsi épp az ellenkezőjét javasolta. Vagyis tessek többet pihenni. Mondtam neki, jó, majd ha vége a tanévnek. Millió TZ van még hátra, meg azok javítása, és jegyek lezárása. Köhöm-köhöm,én tanítok a legtöbb osztályban… röpke 9 + 2 néptánc. Az hány diák is? Kb 230. A lényeg, hogy erősen fáradok, és a meleg is, amit egyébként naaagyon szeretek, pöttyet megvisel. Az előző órán pl egy értelmes mondatot nem bírtam végig mondani 🙂 a kis Kincseknél. Ja és a hétvégén még tovább is képződtem pihi helyett. Néptáncilag. Júniusban lesz a záróvizsga abból is. R. (a tanfolyamvez) aszonta, hogy nem enged táncolni. Csak a zelméletit tehetem le, majd ha Dalmóca megszületett, ráér a gyakorlati vizsgát is megcsináljam. Nem tom mennyivel lesz jobb 1-2 hónapos újszülöttel táncolni meg vizsgázni…
Amúgy jól vagyok ám 🙂 Dalmus ficánkol rendesen. Vicces úgy órát tartani, hogy közben folyamatosan érzem, hogy uszodában érzi magát a kicsi Babám.
Úúúú, hétvégén de nagyon jó lesz 🙂 Pünkösd, és Férjurammal ruccanunk. Mármint ki. Úgy néz ki, lemegyünk a pusztára, mert naaagy pünkösdi mulatság lesz. Éééés én akarok vezetni. Kismamának nagy út 🙂 nem árt, ha rutint akarok szerezni. Egyébként szeretek vezetni és állítólag nem csinálom olyan rosszul.
…na jó, nem ártana lakatot tegyek a számra, vagyis a zujjaimra meeeg a gondolataimra. Vissza kéne tereljem magam a munka csatamezejére.
puszik
egy újabb hét
2009 május 18. | Szerző: Vikóca
Elkezdődött egy újabb hét. Már a napokat is
számolom visszafelé az év végéig. Már csak 4 hét, vagyis 20 nap. Fáradok. Bár
inkább csak lelkileg, fizikailag még jól bírom még így a 28dik héten is.
Elkezdtem pakolni, szortírozni. A könyvtárba is
visszavittem ma 7 könyvet. Igaz, van még 10 nálam, abból 5+1 kell még. Közben
meg a sajátjaimat viszem lassanként haza, mert egyszerre durva lenne. Igaz,
ahogy ma pakoltam, nem is a könyvekkel lesz gáz, hanem a fénymásolatokkal,
jegyzetekkel, a lefűzött anyagokkal.
És még a védő nénit sem felejtettem el
felhívni. Szerdán vár ő is. Közben pedig a ruháimat is szortírozom, pakolom,
készülök a költözésre. Vagyis, már folyamatban van az is. Minden leutazással
lekerül egy adag. Csak azt nem tudom, a könyveim, hol fognak elférni.
Egy szó, mint száz, nagyon tevékeny vagyok
mostanában. Csak lelkileg eresztettem le pöttyet. Nagyon nehezen jöttem fel az
új otthonunkból ezen a héten. Igen, új otthon. Már ott érzem magam nyugodtan,
otthon, hazaérkezve. Ma pl a függönyanyagot viszem megvarratni, hétvégén az is
felkerülhet. Szép lesz nagyon 🙂 bordós, pirosas, és rózsaszín lesz a
kötője.
… Dalmóca ébren van, és uszodásat játszik megint
… 🙂
reggeli gyors szösszenet
2009 május 14. | Szerző: Vikóca
Naggyon vicces 🙂
képzeljétek! Tegnap délután lepihentem, ahogy a dokibácsi rám parancsolt.
Simizem a pocim, érzem is, hogy Dalmóca uszodában képzeli magát. Gondoltam
egyet, és felhúztam a pólóm, hogy lássam is a pocim. Háát, az meg úgy
hullámzott, mint a tenger.Éreztem, éreztem, hogy már kifelé is látszik,
érződik, de nagyon mókás volt. Kacgtunk jó nagyokat a Kicsivel 🙂 Közben meg hívott a Kispapa is, felveszem, mondom, neki, hallo, itt az uszoda :-))
képek innen-onnan
2009 május 12. | Szerző: Vikóca
Amit a legjobban szeretnék
megmutatni, az a 4ds UHról készült fotó. De ez csak később jön, mert zizzent
létemhez hűen a kis adathordozó kütyümet a suliban hagytam. Így apa gépén, még
csak csak be tudom scannelni, de mivel azon se net, se hálózat nincs a két gép
között, nem tom átvariálni ide. Kárpótlásul kaptok azért egy hagyományos UH
képet. 🙂 Ez a 18 hetes kép róla. Azóta már a 26. hetet is betöltöttük, és
csudaszép egészségesek vagyunk 🙂
Most pedig jöjjön a puszta
képekben:
Zizzentségem másban is
megnyilvánul ám, nem csak holmi pandrive itt-ott hagyásban. Délelőtt azt írtam,
az ország különböző pontjain fel-felbukkanunk. Hát igen, csak a mesélést
felejtettem el folytatni. Szóval, jártunk mi Győrben is ám. Meg Győr mellett
Téten, és Lesvárpusztán is. Történt ugyanis, hogy volt egy anyák napja, és az
én anyum e vidékről való. A mama is Tétre vágyott vissza egész életében, így
hát ott lett eltemetve. Reggel kocsiban ültünk 4 és felen, Apa, Anya, Férjuram,
Zizzentcsaj és a kis Pocaklakó Dalmuska, Irány Győr, és a rokonok. Akit csak
lehetett belesűrítettünk a napba. Téten kifőztük az ottani rokon lánnyal, hogy
mi másod unokatesók vagyunk, és az ő babája, aki 6 hónapos, és az én Prüntyim,
harmad uncsi tesók. Lesvárpusztán (térképen ne is keressétek, mert már csak
néhány család él ott, és régen valami uradalmi birtok volt) sétáltunk egy jót a
Kedvessel, míg a rokoni kapcsolatokat ápoltál anyáék. No, erről is lett néhány fotó:
nem vesztünk el
2009 május 12. | Szerző: Vikóca
Sziasztok, itt vagyok. 🙂
Pocaklakó Dalma baba jól van 🙂 kis virgonc ficánka. Csak akkor volt szégyellős a drága, mikor a 4Ds UHn voltunk a múlt héten. De lett ám azért jó kép róla 🙂 Délután igyekszem beszkennelni majd nektek. Gyönyörű és egészséges!!
Itt a suliban nem sok extra van. Elballagtak a gyerkőceim, most meg bőszen érettségiznek, írják egymás után őket. Holnap lesz a fizika írásbeli, remélem minden rendben lesz és nem pánikolnak be.
Férjurammal jól vagyunk, erre arra felbukkanunk az ország különböző pontjain. Pár hete Szegeden jártunk egy esküvő alkalmával. No, az vót ám a nem semmi. Első este úgy fél12re találtunk is elfogadható szállást magunknak, mert ami le lett foglalva a meghívóink részéről, hááát … köhöm-köhöm… én osztálykirándulásra is különbb helyre viszem a gyerekeket. No, de a rosszról ennyit. Megkerestük a rétes boltot! Ufff, hát az még olyan, mint annó volt 🙂 Az az óriáspalacsinta, hát óriási… A mérete is, és az a kulináris élmény, amit nyújt, azt lezongorázni sem lehet. (bár állítólag mostanság mindent ilyen átéléssel eszek… jóvanna, jó az étvágyam, de még csak 8 kg-t híztam, és nem is lesz sokkal több sztem). Aztán megkerestük a kórházat is, ahol annó sokat műtöttek. Szomorú, az is be lett zárva. Már csak ambuláns ellátás van. Pedig nem volt egy hű de nagy a fekvőosztály. Az ott dolgozó team pedig szét lett szórva. Azt sem tudom, merre keressem azt a csodás orvost, aki ott összerakott engem. Nem tudom, mi lehet vele. Nem csak szakmailag kiváló, de emberileg is. Egy alkalommal, anya összekészített egy ajándékcsomagot neki hálából. Volt benne ez is, az is, főleg népi iparművész termékek neki is és a feleségének való is. Mellette meg egy boríték. Mikor anya átadta, benyúlt az ajándékzacsiba, kivette a borítékot és visszaadta. Azt mondta: költse a gyerekre. … Ő Kovács professzor úr. …
Szóval, ilyen volt Szegeden járni. Előjöttek élmények. Hazafelé meg Solton álltunk meg, illetve egy ottani pusztán. Fúúú :-)) nagyon szuper volt. pont elkaptunk egy bemutatót is. Csináltam jó sok képet, de azt csak otthonról tudom betenni.
Kicsi tetőterünket pedig szépítgetjük, a baba kelengyét lassan rakosgatjuk. Van már pelenkázónk, és baba ágyneműnk, meg baldahin. És persze rózsaszín. na majd arról is teszek képet, olyan szép. Dalmuskánk szép helyre fog születni. Csöndes, nyugodt kis faluba visszük haza, ahol haramni lehet a jó levegőt. A mama meg majd elllátja friss zöldségekkel a kertből, ha már ehet majd. Ez megfizethetetlen sztem.
hirtelen, most ennyi, otthonról még folyt köv 🙂
puszik
Minőségbiztosítás felsőfoka
2009 április 22. | Szerző: Vikóca
Épp becsusszant egy váratlan lyukas óra, így kihasználom, hogy megosszam veletek a már említett kérdőív csudás gyöngyszemeit néhány zárójeles fiktív diák reakcióval. 🙂
Ilyenek állításokat kell pontozniuk a gyerkőcöknek pl:
Érdemes ezt a tárgyat tanulnom. (tanulni??? ááá dehogy)
Tanárom útmutatásait fontosnak tartom a kívánt eredmény eléréséhez. (állandóan csak piszkál, hogy ezt meg azt csináljak… herótom van)
Az órákon hasznos dolgokkal foglalkozunk. (már akinek…)
Általában értem a magyarázatokat. (csak dumál, de szeptember óta oda sem figyelek…)
Tanárom segítségemre van a tantárggyal kapcsolatos feladataimban. (itt buzgolkodik, hogy fogjam a témát, de teszek rá)
Tudom, miért érdemes ezt a tantárgyat tanulnom. (tanulniiiiiiiiiiiii??? már megint ez az ismeretlen szó)
A tárggyal kapcsolatos tevékenységek élvezetesek számomra. (hát jobban élveznék egy tüzes randit)
Igyekszem, hogy a kapott feladatokat minél jobban elvégezzem. (inkább elfelejteni)
Tanárommal együttműködöm. (ha végre ki lehet húzni szünetre)
Tanárommal végzett órai munkám eredményes. (ez mit is akar jelenteni?)
Az órán tanultakat hasznosítani tudom. (ja ja,tudom már hogyan kell atombombát gyártani a suli felrobbantásához)
A tanárom hasonlóképpen vélekedik a teljesítményemről, mint én magam. (ezt kétlem, höhö)
Órai környezetem figyelemfelkeltő.(főleg ha nem hiányzik a második padból az a jó csaj/srác)
Sokat tanulok a tanáromtól. (ennek nincs értelme… tanulás? mondja már meg valaki, az mit jelent!)
Órai környezetem zavarmentes. (hát nagyon nem, mindég itt dumál ez a tanár, és hót zavaró, nem lehet partyzni tőle)
Az osztály együttműködik az órán a tanárral. (vagy nem…)
Fontosnak érzem, hogy válaszoltam ezekre a kérdésekre. (ja, addig sem a tanár nyomta itt a rizsát)
Most komolyan gondolja a tisztelt vezetőség, hogy a szakmai értékelésünket olyan kamaszok kezébe adjuk, akik csak azt nézik, hogy meglegyen a maguk szórakozása, minél kevesebb erőfeszítéssel megússzák a sulit, és gőzük sincs arról mi az a pedagógia, szakmódszertan, etc. Én magam azt tudom, hogy mielőtt a kezükbe adom, elmondom, hogy amit csinálok, nem azért teszem, hogy jó fejnek tartsanak, hanem hogy a világban meg tudják állni majd a helyüket és értelmes felnőtt váljon belőlük.
Hírmondó
2009 április 20. | Szerző: Vikóca
Hát igen, valóban nincs net, ahol voltam. Egész
tavaszi szünetben lent voltam anyáéknál, és ha lehet, megyek haza oda. Igen,
haza, mert lassan oda fogunk költözni, amint vége a tanévnek. Ezt még
végigcsinálom az érettségivel bezárólag.
Amúgy meg jól vagyok, Ficánka is teszi a
dolgát, napról napra növöget és ficánkol. No de kezdeném inkább az elején.
Még húsvét előtt jártunk a
Baross utcai női klinikán Ficánkával egy genetikai tanácsadáson és genetikai
ultrahangon. Egy szenzációs doktornő kezei alá kerültem. Ez már az első
percben kiderült. 🙂 Előbb leültetet, és megkérdezte, miért jöttem. Mondtam,
mert küldtek. Na igen, fő az óvatosság alapon küldött a doki Bácsim.
Elkezdtünk beszélgetni. Feltételezte, anyát sem küldözgették annó genetikushoz.
Persze hogy nem. Mégis felnőttem. És kiegészítettem, hogy minden műtét
ellenére, szép volt a gyerekkorom. Majd megkérdezte, fog-e bármi is változni
attól, hogy most ő itt mit mond. Mondtam, az ég egyadta világon
semmi. Elmosolyodott, és azt mondta, akkor rendben, kezdhetjük a vizsgálatot.
Nagyon alaposan és hosszan
megvizsgált, és nem talált semmit 🙂 Azt mondta, nem lát hasadékot, de meg
szeretné nézni majd még egyszer (28-án). Ficánka persze most sem segítette a
vizsgálatot, mindég elfordult, és a csöpp kis lábait is jól összeszorította.
🙂 Kis Drága Babám 🙂
Tegnap viszont, voltunk a doki
Bácsinknál. Megnézte az eredményeket, nagyokat helyeselt, aztán ő is
megnézte Ficánkát. Közben mondtam, hogy már jó lenne tudni, ki lapul a
pocakban, mert jó lenne nevén szólítani már. Kérdezte, mik a variációk.
Tetszett neki a Bence is és a Dalma is. 🙂 Aztán megkérdezte: na, akkor
nyilatkozzunk? 🙂 … Nanáááá 🙂 Hát akkor maradjunk a …
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Dalmánál! 🙂 Kicsi lányunk
lesz, illetve van már! Olyan szép volt látni őt! Láttam a pici ujjacskáit, meg
ahogy ökölbe szorítja a kezeit. Láttam a gerincét, és a csöpp szívét, hogyan
kalapál. És jól van, úgy tűnik, minden rendben megy eddig.
Kedvessel nagyon boldogok
vagyunk!
A suliban semmi extra nincs, ha csak nem annyi, hogy napról napra egyre inkább
kiábrándulok. Már nem is bánom, hogy el kell onnan jöjjek. Csak jobb lett volna
önként tenni ezt. Egyre több a visszásság, egyre több a ránk erőltetett
ingyenmunka pedagógiai öngólokkal. Hogy mást ne említsek, most épp a
gyerekekkel kell értékelő lapokat kitöltetnünk. Komolyan, agyam megáll. Arról
szól az egész, hogy a tanár munkáját, ő hogyan ítéli meg. Egy gyerek… Majd
bemásolom a kérdéseket, illetve állításokat, amiket 1-5ig pontozniuk kell. pfff
röhej Oké, hogy kötelezővé tették a sulikban is a minőségbiztosítást, de ilyen
formában baromság. Egy gyerek ne a tanárt, a tanár munkáját értékelje,
kritizálja, hanem, hogy ő maga, mennyire teszi magát bele a közös munkába.
Szerintem. Is. Meg a kollegák többsége szerint is. Ennyit a suliról.
Van még két igen friss élményem. Az egyik csudajó, a másik rémisztő, és percekig
remegtem utána. Találtam a neten egy babadiszkontot és gondoltam, suli után
elmegyek, megnézem magamnak. Először adták át a villamoson a helyet 🙂 hááát,
jó érzés volt, de furi is pöttyet 🙂 Ezzel a mosollyal a nagyvilágba sétáltam
a bolt felé, miután leszálltam. Na ekkor jött a megrázó élmény. Át kellett
menjek az utca túlsó oldalára. Ekkor jött egy autós, egy vén f@sz, és
megpróbált elütni. Komolyan! Rám gyorsított direktbe és egyértelműen felém
kormányzott. Alig bírtam felszaladni a járdára. Milyen lelkületű az ilyen
ember? Egy már 6 hónapos kismamát elütni? De egyébként is, bárkit is… Utálom
a fővárost. Csak azt sajnálom, hogy a barátaim így messze kerülnek majd tőlem,
ha leköltözünk innen. Nem baj, megéri a nyugalom és a jó levegő. Az igaz barátok
meg így is megmaradnak. Ma már 60-
km
ők is jönnek majd és én is megyek hozzájuk 🙂
sokszor puszilunk
titeket: Viki, Férjuram, Pocaklakó Dalma Baba 🙂
címe sincs
2009 március 28. | Szerző: Vikóca
Írjak? Ne írjak? Nem tudom.
Bár már ez is az. Majd kialakul valami belőle. Itt a tavasz, de a zsigereimben
valahogy nem érzem. Melankolikus, szomorkás vagyok. Félelmekkel, kétségekkel,
amikkel nem tudok mit kezdeni. Csak kavarognak bennem. Közben meg összecsapnak
a fejem fölött a hullámok. Meló ezerrel. Ma is, hála Fletónak. Amit nem értek,
mert ugyebár január másodikát dolgozzuk most le. De az mindég államilag kiadott
szünet az iskolákban. Szal nem értem. Mind1. Teszem a dolgom. Amikor meg van
egy csöpp időm, írom ezt a bejegyzést. Most is harmadszor kezdem, illetve
folytatom.
Nyomaszt
Ficánka jövője. Nem tudom, hogyan tudok neki biztonságot teremteni. Ezt
megfogalmazva meg olyan kritika ér, hogy pénzéhes vagyok. Szar ügy. Sokmindent
lehet rám mondani, hogy pl el vagyok kényeztetve, de ezt nem. Csak a Kicsire
gondolok, most Ő a fontos. Hogy idegeskedés nélkül hordjam ki, és egészségesen
megszülessen. No meg hogy meg tudjam teremteni a biztonságát. Kire számíthatunk
a mai világban? Senkire… Jó, ez sarkítás. A szüleim mindég ott lesznek. Amíg
van erejük és nem roppanak bele. Adósságok. Miattunk is. Ez is nyomaszt. Majd
valahogy visszaadom nekik. Bár ezt egy gyerek sem tudja meghálálni.
…
már megint ez a nyomorult csengő. Még 10 perc és futás van megint. Postára is
ki kellett volna menjek csekket feladni, de nem volt időm rá.
ez van, bele kell törődni …
hányinger
2009 május 28. | Szerző: Vikóca
Hogy az a @&#@&>{]%*@°%@%@&**&&x meg a @&#>**@& *[[đää#&@[] annnnyát … folytathatnám még, de semmi értelme. Csak annyit mondok, suli, diri. Egy napot nem vagyok bent és dráma hegyekre kell visszajöjjek. Undorító, ami itt megy már. Hálát adok az égnek, hogy 3 év múlva nem ide jövök vissza!!! Komolyan, tiszta szívemből ezt érzem. Fejtsem ki bővebben is? 3 kismama kirúgása (velem együtt), és egy fantasztikus alsós kedvenc kolleganém a jelenlegi mérleg. Másodikos osztálya van. Tegnap derült ki, hogy nem kap szerződéshosszabbítást. Indoklás nincs. Évek óta dolgozik itt, és nem is keveset. Pl ő járta végig a kerület össze oviját, kampányolt, hogy ide hozzák a gyerekeket elsőbe, hogy egyátalán legyen elsős osztály. Olyan sikers volt, hogy 2 osztályt is tudnak indítani. És ez csak egy a millió iskola jövöjét, jóhírét építő munkájából. … Volt itt még iskolajogász is (természetesen a dirié). Meg az összes osztályába járó gyerek szülője. A diri nem engedte be őket és csak a teherportán beszélt velük, illetve rázta le őket. Aszonták a szülők, elviszik a gyerekeket, ha nem vonja vissza. Nem fogja. … Majd beviharzott a tanáriba, közölte, mi történt, és hogy aki hangot ad az egyet nem értésének, és a suli, illetve ő ellene hangol bárkit is, annak itt nincs helye. Ja, és ha a kollegina tovább folytatja ezt a viselkedést (?? nem is csinál semmit, csak kitudódott, hogy elküldik, és a szülők önállóan léptek így fel), akkor azonnali hatállyal rúgja ki, és nem várja meg, míg lejár a szerződése.
Folytassam? Az egyik igihelyettes feje is porba hull. Aki itt olyan volt, mint egy bástya. Erős, határozott, szigorú. Sírt… Félelmetes érzés, amikor olyan embert látsz összetörni, aki mindég is a biztos erőt jelentette. És ki kerül a helyére? Egy Haver. Aki gyengekezű és még egy osztályt sem bír egyben tartani. És a munka olyan távol áll tőle, mint a mákos rétestől a felmosórongy.
Hálát adok az égnek, hogy elmegyek innen, és nem kell végignézzem, végigasszisztáljam, ahogy ez a suli meghal, tönkremegy, összedől.
Oldal ajánlása emailben
X