Elmerengve
2010 augusztus 24. | Szerző: Vikóca |
Holnap lesz egy éves kicsi Dalmusom. Egy évvel
ez előtt ilyenkor már aludni próbáltam. Az utolsó nyugodt éjszaka, amint
tudtam, hogy pihennem kell, mert holnap nagy nap vár ránk. Féltem is, meg nem
is. Tudtam, hogy nehéz lesz, és fájni fog. Inkább tanán izgultam 🙂 Vártam is,
meg nem is. Vártam, hogy a karjaimban tartsam a lányom, hogy lássam, fogjam,
öleljem, a kis nóziját, buksiját simítsam. De nem akartam, hogy véget érjen az
a csodás kilenc hónap. Imádtam kismama lenni 🙂 Soha olyan jól nem éreztem
magam, és az az érzés, hogy a gyerekem mindég velem van, és növekszik bennem, érzem,
ahogy rúg, és vigyázom őt a saját testemmel… Ez valami csodás érzés. Minden
nőnek érezni kéne. Ha lehetne, visszapörgetném az időt, hogy újra érezzem, és
minden másodpercét teljesen megélhessem.
És most itt van Ő! 🙂 Huncutkodik, áll, néha hisztizik 
,
be nem áll a szája, kacag, öntudatos akarnok, fogat mos és fésülködik. Egyedül!
Persze több-kevesebb sikerrel. Pakol, rámol, tudja mit nem szabad és csak azért
is, és vigyorog közben, hátha levesz a lábamról. 🙂 
És a kis fürtös buksijával bújik, és igen,
levesz a lábamról 🙂 én meg csak gyönyörködöm benne…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Dalmusnak boldog első szülinapot!!!!!!!!
Szia Vik! Eltűntem egy kis időre, így kissé lemaradva reagálnék gyorsan: Dalmust utólag is üdvözlöm első szülinapján (képek ugye lesznek???), a fürdőruhásba egyszerűen beleszerettem, nagyon cuki benne. A volt igazgatóhelyettessel történt beszélgetés pedig tényleg arra volt jó, hogy Rád vetítse saját keserűségét. (Én a helyedben azért megkérdeztem volna, hogy őt milyen okkal rakták ki????) Az egymás mószerolásában mindig is jók voltak a magyarok, főleg a pedagógusok… nevetnem kell ezen az egészen, egy egyházi iskolában jobb lenne, ha inkább mindenki mélyen magába nézne, inkább örülnének a még lelkes fiataloknak, mintsem ilyen undorító módon ítélkezzenek. Remélem, az új hely ebben a tekintetben is jobb lesz, klassz, hogy visszatérsz, szeretem Benned, hogy tudod, mit akarsz és teszel is érte. És egy jótanács: NE legyél túl nyitott az új kollégákkal, vissza fognak vele élni. Pusszantás
Szia Bruni!
Őt azért rakták ki, mert szembe ment a tartományfőnökével az igi miatt. A rend a sulifentartó, és az igi meg a tartományfőnök csókosok.
Amúgy röhej az egész. Pont az egyházi sulikban kéne annak szem előtt lenni, hogy a gyereknek megszólíthatóak legyenek a tanárok. Mert így lehet jó irányban hatni rájuk. Hát én ilyen voltam. Minden nyűgükkel jöttek hozzám lelkizni. Volt olyan srác, akivel másfél órát beszélgettem a könyvtárban. Gyógyíthatatlan beteg az apuja, és nekem öntött ki mindent…. Kb ez volt a bűnöm.
Szia Vik !
Na szép, mondhatom… Az emberi irigység és butaság határtalan, mint tudjuk…. Olyan jó lenne, ha az ilyen embereket át lehetne lépni de sajnos mindenütt ott vannak és egyre inkább pozícióban vannak…
Remélem az új helyeden jobb tapasztalataid lesznek.
Dalmának boldog szülinapot és neked is vidámságot meg napfényt!
Ölelés 🙂