Tanár vagy anya?

2011 november 30. | Szerző: Vikóca |

Szív vagy agy? Tanár vagy anya? Hol van a határ a kettő között? Azt hiszem, én érzem. Dalma túl okos! Már most, két évesen próbál kijátszani minket. Határok, korlátok, szabályok kellenek neki, még akkor is, ha hisztizik. Szigor. De ez nem jelenti azt, hogy ne szeretve szigorúan. Biztos vagyok benne, hogy tudja, érzi, hogy szeretem, még ha épp a bünti lépcsőre is kell ülnie. Vagy ha épp rákiabálok. Tomi tegnap Dalma jelenlétében rám szólt, hogy ugyan, hagyd még csak két éves. Lehet, de eszes, és az ő szintjén elvárásokat kell elé állítani. Ettől fejlődik is. Azt mondta, ne legyek tanár, nekem nem tanítani, nevelni kell hanem szeretni és nem tanár vagyok. Pff mintha nem imádnám. De pont ezért szabok határokat neki. 

Eszembe jutott egy kedvenc filmsorozatomból, egy anya monológja. A lányával beszélget, aki épp házasságra készül, és nem tudja, hogyan egyeztesse össze a munkáját és az anyaságot. Tanár ő is. Leírom az egészet, de ami miatt mégis most visszacseng a fülembe, az az anya szerepe. Hogyan lehet anyaként is tanár. Sőt, annak kell lennie!

“- Hadd fésüljem meg a hajad. Kislány korodban nagyon szeretted, ha órákon át fésültem. Kérleltél, még anya, még! Míg úgy nem éreztem, menten leszakad a karom. De nem bántam. Tudod, mikor apád és én összeházasodtunk, én is nagyon nehéz időn mentem keresztül. Évekig tanítottam, és úgy éreztem, nagyon kedvelnek engem a gyerekek. Mégis abba hagytam. Rettenetesen hiányzott a tanítás. Szerettem apádat, de nem mindig voltam boldog. És amíg fiatal vagy és férjhez mész, örökké boldognak akarod érezni magad. Szerettem volna tanítani, de nem lehetett. Nem is tudtam volna. Az új otthonunkhoz közel, nem volt iskola. De gondolom amúgy sem engedte volna. Ez az egyik legnehezebb dolog a házasság kezdetekor. Miután férjhez mész, többé nem dönthetsz egymagad az életedről. Nem tehetsz meg mindent, amit akarsz. Ez nem csak az asszonyokra vonatkozik. Biztosra veszem, hogy apád is számos dologról lemondott. Nem jutott el mindenhová, ahová szeretett volna. De egyikünk sem cserélt volna. Mert ha úgy lett volna, most nem lenne Mary, Laura, Carry, Grace és Albert. Tudom, mit érzel, elhiheted. De ne aggódj, tanítani fogsz!

– Hogyan?

– Oh, Laura. Egy anya egyszerre több minden. Szakácsnő, varrónő, remek nevelőnő, ápolónő, mind ennek felett, tanítónő. És biztos, hogy amikor a te gyerekeid vizsgáznak a felnőtté válásból, ugyan ilyen remekül szembenéznek a dolgokkal. Tudom, hogy így lesz.”

Tanár vagyok! Minden percben. Egy extrovertált, magabiztos, mindent keretek, kontroll alatt tartó, de szeretni nagyon tudó tanár. Ha szeretsz, így kell szeress!