A szülő gyakran
kártékonyan avatkozik be gyermeke életébe, manipulálja, akár meg is
betegítheti. Ő diktálja a feltételeket, az álmokat, az elvárásokat. Dr. Csernus
Imre pszichiáter mesél.
„Amikor a továbbtanulásra került sor, lövésem
nem volt, hogy mi akarok lenni. A felvételit csak azért csináltam meg, mert
tudtam, szüleimnek fontos, hogy diplomám legyen. Nekik anno nem adatott meg ez
a lehetőség, de mindent megtettek, hogy nekem biztosítsák. Beadtam hát a
jelentkezésemet jogi pályára, mert oda csak töriből és irodalomból volt
felvételi. Felvettek. Szorgalmasan tanultam, dolgoztam, egyetlen dolog motivált
és hajtott, az, hogy szüleim büszkék legyenek rám és szeressenek. A jog soha
egy percig nem érdekelt, nem kötött le, és nem is ment túl jól. Három év múltán
kihullottam, nem bírták az idegeim, padlót fogtam. Életem legnagyobb kudarcát
éltem át akkor, fájt, hogy szüleim soha nem érhetik meg, hogy kislányukból
sikeres jogász lett” – meséli Kata (33), aki azóta se szerzett
diplomát.
Sok ember nem meri bevallani, hogy elszúrta:
nem valósította meg álmait, rosszul döntött, nem volt elég bátor választani,
felismerni, elismerni, változtatni és bevállalni. Amikor pedig belőlük szülő
lesz, ugyanezeket a mintákat örökítik tovább gyermekeikre. Féltésből, meggyőződésből,
saját mintáik mentén nevelik őket, vagy rajtuk keresztül hajszolják
beteljesületlen vágyaikat.
Ennek a folyamatnak része az érzelmi zsarolás:
„Nem látod, hogy anyáddal mennyit gürizünk azért, hogy neked jó legyen? A sírba
viszel minket! Elszúrod az életedet! Ha mi már nem leszünk, bánni fogod, hogy
így viselkedtél. Egyszer hálás leszel még nekünk ezért. Nem tudsz te semmit! Te
ezt még nem értheted! Te ehhez még gyerek vagy. Szívünket-lelkünket kitesszük,
hogy neked jó legyen, és ez a hála. Amíg, a mi kenyerünket eszed, a mi
házunkban élsz, addig becsülj meg minket!” – sorolhatnánk hosszasan a sokaknak
ismerősen csengő frázisokat.
De miért is manipulálható mindezzel a gyermek?
Mert istennek hitt szüleitől mindent elfogad, nekik mindent elhisz. Tévesen azt
hiszi, hogy ő a hibás, önmagát hibáztatja, és elkezdi önmaga büntetését. Úgy
gondolja, nem méltó a szülői szeretetre. Így beindul a megfelelési kényszer
mechanizmusa, avagy az ördögi kör. A lányoknál például gyakori, hogy ez a
szülői attitűd anorexiához vezeti őket, de a kamaszokra jellemző migrén, az
alkohol- és drogproblémák is ebben a konfliktusban gyökerezhetnek. A túlzott
elvárásokat ugyanis a gyerek nem tudja teljesíteni. Az a fiatal, aki megfeszül
a szülői szeretetért, óriási energiákat fektet ebbe a munkába, de a töredékét
sem kapja vissza az erőbefektetésének.
De mégis, miért akar megfelelni a szülőnek?
Azért, mert szeretetet akar. A szeretetért bármit megtenne. Így vagyunk
programozva, prostituálódunk a szeretetért. A legtöbben ezt azonban nem ismerik
fel, ilyenkor egy segítőre van szükség, aki rávezeti őket az igazságra.
Ha a szülő jót akar tenni a gyerekével, akkor
alternatívákat ajánl fel neki. Nem arról van szó, hogy a gyereket
egyenrangúként kezeli, szó nincs erről, csak komolyan kell vennie, és meg kell
adnia neki a választás lehetőségét, amin keresztül megtanulhatja, hogy
döntésének súlya van. A döntés tehát az ő felelőssége. Ahhoz, hogy erre
ráneveljük, kezdetben meg kell világítani számára a döntés minden lehetséges
oldalát. Tudatosítani kell benne, hogy tehetséges, magáért teszi, amit tesz.