Én vagyok én, te vagy te, ki a hülye?

 Ki a hibás akkor, ha egy kapcsolatban az egyik fél nem tudja, mennyit ér a másiknak? Lehet egyáltalán hibásról beszélni? Inkább kommunikációs hiány. Óvatosságból? És miért félnek érzelmeket megvallani? Hol van az én, hol van a te és hol van a mi határa? Lehet-e számon kérni, egy más irányba terelő döntést, úgy, hogy előtte volt véleménykikérés. A válasz tagadás volt, elengedés. Miért utólag jönnek ezek felszínre? Hogy is olvastam a facebookon? “Ha tetszem neked, szólj, ne utólag szólj, hogy annó akartál volna valamit!” Ha van két összeillő ember, minek szívatni egymást, fölösleges köröket futni, miért nem lehet nyílt lapokkal játszani? Kéz a kézben ugrani. De akkor tényleg kéz a kézben! Vagy nem ugrani. Senkinek sem.

Bennem van a hiba, ha kevésbé tartom fontosnak magamat más számára? Csak remélhetek, de bizonyosság nincs. Vagy Ő az, akinek kvázi bizonyítania kell, mennyit érek neki? Sejtem, hogy valamennyit igen. Mennyi a valamennyi? Mennyi? Eszembe nem jut, hogy az privát köre elé helyezzen. 

“miért akarom veled ha játék az egész? miért hiszem hogy szeretsz ha nem vagy az enyém?”

ilyenek…

Tovább a blogra »