Kerstin Gier

2010 október 16. | Szerző: Vikóca |

Próbáld megkapni azt, akit, szeretsz, egyébként azt kell szeretned, akit megkaptál! Olvastam egy barátomnál. Kicsit elmerengtem rajta, aztán beírtam a keresőbe is, és megtudtam, hogy ez egy Kerstin Gier idézet. Sokan idézgetik ezt tőle, különböző blogokban, és arról írnak, hogy ne elégedjünk meg egy kis Ő-vel, csak a legnagyobb Ő-vel állapodjunk meg. Önbecsülésről írnak, meg hogy jobbat érdemel mindenki. Jobbat? Minél? Kinél? De hát minden ember individuum, egy külön világ és csoda. Mindenki ugyan olyan értékes.

Ez ennél szerintem egyszerűbb. Alapjaiban véve, én nem hiszek a kis Őkben, meg a nagy Őkben, meg hogy nem egy, hanem sok igazi van, csak jókor kell jól találkozni. Bár ez az utolsó igaz. Jókor, jó helyen, bár inkább csak olyan életszakaszban, mikor fel tudjuk ismerni egymásban azt a szikrát, amivel meg lehet rakni a családi tűzhelyet, amit egy életen át kell életben tartani. Nem, ez nem megy csak úgy, magától ez egy folyamat. Tenni egymásért, nap mint nap. Bármilyen kapcsolatról legyen szó, életben kell tartani. Mint egy szobanövényt. Az sem él csak úgy magától. … Kezdek elkanyarodni. Szal a mondat lényege az én olvasatomban, hogy azt kell szeretni, akit kapunk. Tudatosan, ha kell kockán. Ez sokszor bitang nehéz. Vannak sivatagos napok, de mindég van oázis is a közelben.

Kerstin Gier egy 44 éves német írónő. Fiatal, és nő. Életvidám és pedagógus. Úgynevezett női regényeket ír, Még nem olvastam tőle, de rettentően felkeltette a kíváncsiságom. Férfiak és katasztrófák, Erkölcstelen ajánlat, Halálom után felbontandó, Keresztanya, Anyák maffiája. Ilyen címmel jelentek meg könyvei, és ahogy rákerestem, nagyon vidám kritikákat írtak róla. Azt hiszem, el akarom olvasni mindet 🙂

És még egy idézet tőle, ami tetszik:

Amikor az ember elveszíti a szívét, akkor jár a legjobb
úton és megállapíthatja, hogy van szíve.

Asszem én is elvesztettem a szívem, és ez jó érzés. Csak
néha fájni is tud…