Szezonális gondolatok...
Gondolataim, érzéseim lenyomatai... Nem azért...

Aludni tanulunk

2010 augusztus 12. | Szerző: Vikóca |

Rég volt olyan nyugis esténk és éjszakánk, mint tegnap. Dalmus születése óta először aludta át az éjszakát! Tadaaammm!! :)) Én persze még most sem teljesen, mert ösztönösen ugrás készen voltam. Volt egy idő, mikor simán el tudtam altatni, de aztán újra egyre rosszabbak lettek az esték és éjszakák. Én egyre kimerültebb, és persze Dalma is. Sógórném aszonta, küld egy könyvet, hogy olvassam el. Már előre tudtam, hogy mit fog küldeni, és közöltem, azt már olvastam pár hónapja, köszi, de az szadista. Én nem hagyom sírni a gyerekem. És valóban az Aludj jól gyermekem könyvet hozta le hugi. Mikor először olvastam, közöltem, hogy ezt nem, ez szadista módszer. Most mégis nekiugrottam a könyvnek és újra elolvastam az elejétől a végéig. Végül is, akár jól is elsülhet. Ám legyen… Anya is megerősített, hogy Dalma érdekében, meg kell tanítani, aludni. Ha ringatva alszik el, és megébred persze hogy sírni fog, mert nem úgy találja magát ahogy elaludt. Nem anya kezében, hanem egyedül az ágyban. Anyum is elolvasta, és aszonta, hát 4 gyereket ugyan felneveltem, de hát igen, én is csináltam rosszul ezt meg azt, lehetett volna jobban is. Ez volt hétfő délelőtt, miután borzalmas éjszakánk volt. És Dalma délelőtt sem akart aludni. Nyilván, hisz a kimerültségtől ő is hisztis volt, és túlpörgött. Nálam meg borult a bili, és sírtam a fürdőben, hogy nem vagyok anyának való, és még egy gyerekkel sem bírok. Végül Tomi altatta el, miután az éjszakai műszakból megjött reggel és besegített. A könyv tele volt olyan sztorikkal, amit mi is végigjátszottunk, és igen, mostanra minden önbizalmunk oda lett. Összeszedtem romjaim, és elhatároztam, új időszámítás kezdődik ma estétől.

Jött az este. Minden betűt betartottunk. Vacsi közben közösen rajzoltunk Apával, amit együtt ragasztottunk a kiságy fölé. Azóta az ott van és mindég megnézzük. Megvolt a fürcsi, fogmosás, együtt rendrakás, és a függönyt is Dalmussal húzzuk el. Megnézzük a rajzot, megvan minden cumi (igen, 4 db, ez is lényeges, hogy nem 1) és a Maci is az ágyban vár Panka babával együtt. Majd jön a monológ: “Kicsi kislányom, most lefekszünk aludni, nézd, itt van a Maci, Panka, és a cumik, ….” És elmondjuk az esti imát is. Ekkor már Dalmus az ágyában van. Persze áll és nem fekszik :)) Elköszönünk, és kijövünk. Ő persze kiakad és raplizik. Egy darabig. És itt jön a lényeg. Időről időre bemegyek ugyan hozzá, de nem veszem fel, nem ringatom, csak beszélek hozzá pár mondatot és újra kijövök. A lényeg nem a megnyugtatás vagy elaltatás, hanem a biztonságérzet megerősítése, hogy tudja, nem hagytam el, közel vagyok, időről időre bemegyek, de neki kell egyedül elaludni. Mert ez a legtermészetesebb dolog a világon.

A több cumi azért kell, hogy éjjel, ha felébred, rögtön a kezébe akadjon egy, és ne kelljen engem hívnia segítségért. Csupa olyan körülmény kell, ami változatlan mindég, ha megébred, és ne kelljen külső segítség, hogy újra elaludjon. A percek, mikor bemegyek hozzá, egyre nőnek. Persze csak lassan. Első nap először 1 perc, majd 3 és 5. Utána 5 percnél tovább nem várattam. Másnap 3-5-7 és újra 7, míg elaludt. Tegnap 5-7-9 lett volna, de már csak egyszer kellett bemenni hozzá. Negyed óra alatt elaludt. És az éjjelt is átaludta. Vagyis volt 3 apró nyüssz, amit én hallottam, de felkelnem nem kellett, mert a 4 cumiból hamar talált egyet, és már aludt is tovább. Remélem ez a siker folytatódni fog és beköszönt a nyugodt békekorszak. 🙂