Esküszöm, egy boszorkány
veszett el bennem, vagy ha mégsem, akkor igenis létezik telepátia. Van egy
csudi-csudi jó barátom. Fiú barát. Mert ilyen is van :-)) Nem egyszer hívtuk
úgy egymást, hogy pont egyszerre, vagy hogy egymásra gondoltunk, és csörrent a telcsi.
A minap mesélte, hogy a szülei lementek Balcsira. Nekem meg másnap reggel
eszembe jutott, milyen vicces lenne, ha lemenne hozzájuk látogatóba és félúton
beugrana. De aztán el is hessegettem a gondolatot, mert mindég csak ígérte, de
sosem jött. Erre nagyban vasalok, és felhív, hogy a nagy tó csücskinél van már
hazafelé, és félóra múlva itt van. :-)) Háát, ilyen csak a mesében van. Az
ötperces beugrásból lett másfél óra. Nagyon jó volt! Legalább ebben az
eseménytelen kis faluban történt valami velem, és ez a valami még jó is 🙂