Miért illik egy nőnemű baráttal elmenni egy pl virágkötészeti kiállításra, és miért nem illik egy férfi baráttal mondjuk autó-motor kiállítást megnézni? Csak mert különböznek a kromoszómáink? Vagy én vagyok túl liberális? Ha van valami olyan, ami érdekli egy barátom, és meg akarja osztani velem, vagy csak egyszerűen szívesen beszélne velem nem csak telefonon, de a férjemet nem érdekli, miért nem illik, ha XYos az illető?
Nem tom. Tomi hobbija a fotózás, amihez én nem sokat tudok hozzászólni. De van csomó XXes fotós barátja. Sztem nem gáz, ha elmegy velük dumálni, fotózni. De szerinte meg igen, ezért én nem is mehetek XYossal találkozni. Asszem tényleg igaza volt egy XYos barátomnak (most nősül 🙂), hogy én tényleg szuper emanci-punci vagyok. Ez azóta is visszacseng. Lehet, hogy volt/van benne vmi realitás?! Vagy túlságosan 21. századi vagyok?
Volt is némi lelkifurdalásom amiatt, hogy igényem van a babázás mellett a munkára, “karrierépítésre” is. Nem érzem magam igazán anya archetípus megtestesítőnek. Főleg, hogy Dalma itt van, és valóban anya lettem. Azt hiszem ez nagy önismereti tréning (csak hogy divatos fogalmakat vessek be :)) nekem. Most jöttem rá, hogy bármennyire is jó babázni itthon, kell nekem is egy kis intellektuális kikapcsolódás, ha szabad így fogalmazzak. A suliban elég pörgős életem volt, ráadásul Pest és belváros. Hát, nem mondom, hogy néha nem hiányzik a nyüzsi. Ezért most, újra tanítani kezdek pöttyet. Hühűűű, egy infó: szeptembertől hagyom a gyedet, és heti 6 órában vállaltam óraadói állást egy két tannyelvű általánosban.
Most rohanok, mert ébred nemsoká, és éhes lesz.
Puszi nektek
Ui: Eliana, te pöttyet jártasabb vagy a spiritualitásban. Honnan lehet felismerni a lélektársat/ikerlángot? Vagy hogy mi a dolgunk egymással?