Hááát, pöttyet eltűntem, tény és való. De gyors megnyugtatásként, minden oké. Eltekintve attól, hogy éccaka nem alszunk. Dalmusomnak egyszerre jönnek a fogai, és már 7 és fél kint van. A nyolcadik sztem egy két nap és áttör.
Vannak ám édes sztorik 🙂 Most csak egyet karcolok ide asszem. Mert ez a csúcs! Ebédre krumplifőzit kapott a kiscsaj virslivel. Persze pépesítve. Hogy ne kelljen több felé főzni, mi is azt ettünk, csak nekünk nem kefirrel volt készítve, hanem tejszín is volt benne. Dalmus szépen megette, majd én is leültem vele szembe, mire bele akart mászni a tányéromba. Hát jóvammá, kóstold meg, ugyan az, amit te is ettél, csak virsli nélkül. Cö cö, nem is, a tejszínes jobb. Erre az én lányom megszólalt! Az első szavai: adide, ana, adide! Alig bírtam vele :-)) Ééééés.csak 8 hónapos! 🙂
Olyan kis okos!