Mozdulj már!

2010 február 12. | Szerző: Vikóca |

***

Tegnap reggel tudatosult Kedvesemben, hogy mennyire is fáj a hátam. Mondogattam ugyan neki, de nem hitte el, vagy mittomén, oszt reggel észrevette, hogy alig bírok megmozdulni, oldalra fordulni, meg felülni az ágyban. Úgy döntött, eljött a napja, hogy ezen javítani kell, és elvitt jáde köves masszázságyra (ceragem). Hát húúúú fájt… nem kicsit, nagyon, olyan gyurcsányosan. Dee a végére már egész jó kezdett lenni. Ma reggel meg már egész könnyen fel bírtam kelni. Még azért fáj, mert egy fecske nem csinál nyarat, és egy kezelés nem kezelés, deee érezhetően javult. Ha ma reggelre nem esett volna 20 cm hó, ma is mehettem volna. 🙁 mindegy, majd hétvégén talán megkapom a második kezelést is. 

***

Itt van Zs&M from England :-)) és csuda jó volt látni őket megint. Dalmus kapott egy vizipacit tőlük. Az első játék, ami komolyan örömet szerzett neki. Látszott, hogy ez nagyon bejött, első perctől rácuppant. Azóta a vizipaci a kedvenc. Színes, puha, könnyen meg tudja fogni, pedig majd akkora, mint a buksija. Majd lefényképezem őket. És persze M. is elbűvölte a lányom. Hiába, lány, és mint már említettem, jó ízlésű. 🙂 Amikor M. énekelt neki már nem is tudom, vagy ír vagy skót dalokat, teljesen elolvadt. Tátott szájjal hallgatta. Nagyon jóba lettek. Persze, csak tisztes távolságból. Annyira azért nem, hogy át is menjen az ölébe. Fogta ugyan a kezét, mi több, tiszta erőből szorította az én kicsi lyányom az ujját, deee, anya ölében a tuti 🙂

Tomi meg bográcsolt a pergola alatt egy isteni gulyást. Anya kolbászos pogit sütött, ééén meg villantottam Eliana féle hamis fánkkal. Hát egyhangúan megszavazták, hogy máskor is ilyen hamis fánkot süssek és ne a hagyományosat.

Vacsi után még kellemesen elpunnyadva beszélgettünk, aztán Dalmust lefürdettem, megetettem és ágyba tettem. Ekkorra már szépen esett a hó, és rám várt a feladat, hogy visszavigyem Zs-t és M-t a városba, mint egyetlen józan életű jogsival rendelkező egyén, aki még életében nem vezetett csúszós, havas úton. Nem mondom, hogy ugyan olyan lazán vezettem, mint szoktam, de simán, biztonságosan hazavittem őket. Vagyis vissza a szállodához. Hazafele meg, mikor már visszaértünk Tomival a falunkba, kipróbáltam, milyen, ha megcsúszik és ellenkormányoznom kell. Aszonta a Zuram, okosan vezettem és profin.Hoppá, föl kell írni a kéménybe! Szal jó volt. Amúgy meg még élveztem is. Bár ezt csak csöndesen írom, nehogy azt vélje föltételezni a Drágám, hogy eztán vagánykodni áll szándékomban a havas utakon. hehehe, pedig de…