5,64
Dalmusom éli vidám
babanapjait. Hol az apját csorranja hason pancsi előtt egy kis finom
rózsavízzel, hol a doktor néninél a mérleget áztatja el. És már 5,64 kilós a
kicsike. Nem rossz, mi? 🙂 Gőgicsél, felfedezi, hogy van hangja, sikongat, és
kategorizál kő keményen. Téged ismerlek, téged nem. Te családtag vagy, te nem.
Te vicces vagy, nevetek neked, te meg mit jó pofizol nekem, minggyá csapok egy
mű-sírást neked. Ni csak, anya és apa szeretnék szeretni egymást és nem velem
játszanak. Na nehogymááá’ És 
direkt csinálja. Tomi épp hozzám ér, Dalma beindul. Abbahagyjuk, Ő is. Majd
újra. Hiába, nem hülye a lányom. Hál’ Istennek 🙂 Forgolódás is hamarosan
sikerül önállóan, csak hát a kengyel miatt nehezebben billen át. És ülni akar
állandóan. Neki fekve nem jó. Sztem, ha leveszik a kengyelt, rohamosan fog
fejlődni a mozgása, olyan izgága. Hamar neki fog indulni a nagyvilág
fölfedezésének, úgy nézem. A fogacskái is készülődnek kibújni, ez már tuti. Nem csak nyálladzik, de az ínye is meg van duzzadva. A hűthető rágókát készenlétben tartom.
Akartam még a napokban vmit mesélni, ami vicces volt, de már nem tom mit. Biztos nem volt fontos.
puszik, csókok, osszátok be 🙂