Hát akkor a sztori. Nagyjából jól sejtitek, azzal van kifogás, hogy Tomival egyházilag nem vagyunk összeházasodva. Nem is azon az atyán múlna, akit megkértünk, mert ő is azt vallja, hogy ha megszületik egy gyerek, azt meg kell keresztelni. Ráadásul, régóta ismeri a családunk, tudja, hogy ez nem csak formalitás lenne. Anno, még engem is ő keresztelt, így neki minden nap ajándék már. Az a templom, ahová mentünk, nem is templom, csak kápolna. Réges rég, volt egy pici kápolna, aztán ez az atya odakerült, és beindult az élet. Egyre több fiatal kezdett odajárni, és így egyre több család. Kinőtték a pici kápolnát, és építettek a helyére egy másik, szép nagyot. Viszont, továbbra sincs plébánia joguk, hanem egy szomszédos főplébánia alá tartoznak. Nnna, ők nem engedik. Konkrétan, ahol keresztelnék, ott, aszongya a házvezető (akivel hosszú évekig együtt dolgoztam, táboroztattam, és nagyon jó a viszonyunk), hogy rajta nem múlna, csak nem akar a főplébániával összebalhézni. Mondjuk ezt meg is értem. Szóval, a keresztelő érvényes lenne, csak nem engedélyezett, gond lenne az anyakönyvezésével és lenne jó nagy konfliktus a 2 templom között. Ezt persze én sem akarnám nekik. Az egyházjog nem veszi figyelembe, hogy miért nem vagyunk összeházasodva, csak azt mondja, hogy nincs rendezve a kapcsolatunk, így nem biztosított, hogy a gyerek keresztény nevelését biztosítjuk. Pedig pont ez a célunk. Ja, és amíg Tomi előző házassága érvényesként van elkönyvelve, addig mi is házasságtörésben élünk. Pedig 8 éve elváltak. Jó, mi?
Tomival épp úgy állunk, hogy még a polgárink előtt beadta a kérelmet az előző házasságának az érvénytelenítésére. Pontosabban, hogy vizsgálják meg, érvényes volt-e anno. Mert ugye válás nincs. Azóta se kép, se hang. A kijelölt plébániai kisegítő fazon, akinek intéznie kéne, tojik ránk. Még csak a telót sem veszi fel, sőt, vissza sem hívja Tomit, miért kereste. Most ott tartunk, hogy a megyés püspöknek fogunk írni egy levelet, amiben töviről hegyire mindent leírunk, és rákérdezünk, hogy mivammááá’? Mert, hogy így még a lányunkat sem akarják megkeresztelni. És ez gáz.
Hát ennyit az egyházról. Az atya, aki a kápolnánál házfőnök, csak víg kedélyesen annyit mondott, azért van talpon 2000 év óta a katolikus egyház, mert még a papok, püspökök sem tudják szétverni. Na, ezért is csípem őt ennyire. Rendházfőnök, pap, és hihetetlen kritikus a saját egyházával.
Ismerünk olyan papot, akinek le tudnánk nyomni a torkán. Sőt, ki lehet játszani a földi törvényekkel az égieket. De jó lenne az? Nem hiszem. Inkább végig járjuk ezt a kálváriát. Lelkileg kötődünk ahhoz a kápolnához, rendházhoz és atyához. Ha meglesz az érvénytelenítés, jöhet az esküvő és a keresztelő is. Így lesz tiszta. Csak fááájt eléggé. A furi, hogy nem is ott és akkor buktam ki, hanem éjjel, mikor kimentem a fürdőbe. Kitört belőlem a zokogás, hogy nem elég, hogy Tomival nem tudunk megesküdni, de még a lányunkat sem keresztelik meg.