Úúúúútálom, ha igazam van
Dalmussal kapcsolatban. Köszönöm a bátorító üziket 🙂 Főleg a tied esett jól,
Magnoli :-)) Na szóval, és betűvel. Hogy szent legyen a családi béke, mert ugye
együtt lakni anyával és nem úgy csinálni ahogy ő tanácsolja, az eleve öngyilkosság,
legalábbis lelkileg. Nem akarom ám anyát eláztatni, mert szuper anya, és tudom,
hogy jót akar. Csak nem tudja elfogadni, ha valamit másképp gondolok, csinálok.
A véleményét Dalmussal kapcsolatban már az előző bejegyzésben leírtam. …
Beadtam a derekam. Hátha igazuk van. Jöjjön az alma, mellőzzük a probiotikus
pocakrásegítő Normabigyót és az éjszakai szopi helyett jöjjön a tea. Mondván,
hadd pihenjen a mellem, és majd reggelre hűde mennyi tejem lesz. Meg különben
is, meg kell tanulnia átaludni az éccakát. Dalmus megkapta az első alma
inputot, majd jöttek a görcsök és brutál zöld output. És még normabigyót sem
kapott szegény. Úúúúgy sírt, én meg sík ideg voltam. Könnyekkel, görcsökkel.
Vele sírtam, símogattam a pocóját. Jött anya a szokásos megoldással: biztos
éhes, azért sír, ne adjak neki normát, ha így sír, ne kínozzam már vele. Na
erre mééégjobban eldurrant az agyam. Pont azzal kínzom, ha nem kapja meg. Dupla
adag norma be, alma, tea el. Ebből persze csak az almáról tud anya. Éjjel a tea
megy a csapba, és jön a szopi. Ééés láss csodát, kezd rendeződni a pocak. Ja,
és 2 éjjel, mikor teáztattam szopi helyett, hát nem robbantam szét a tejtől.
Sőt! Inkább kevesebb is lett. Eccerűen nem érti, hogy a szopizással tudok még
több tejcsit gyártani Töpörtyűnek. Hát akkor hadd szopizzon. Tudja mi a jó
neki, mint minden baba, hisz nem hülye, csak kicsi. Várunk még az almával. És
ha már itt tartunk, én inkább banánnal kezdeném, hisz barack nincs. Az lenne
pedig a legjobb. Bár ma már anya újra szóba hozta, hogy hétvégén újra
próbálkozunk, csak most másféle almával. Pfff nem tom mi lesz ebből.