alma háború
2010 január 14. | Szerző: Vikóca |
Úúúúútálom, ha igazam van
Dalmussal kapcsolatban. Köszönöm a bátorító üziket 🙂 Főleg a tied esett jól,
Magnoli :-)) Na szóval, és betűvel. Hogy szent legyen a családi béke, mert ugye
együtt lakni anyával és nem úgy csinálni ahogy ő tanácsolja, az eleve öngyilkosság,
legalábbis lelkileg. Nem akarom ám anyát eláztatni, mert szuper anya, és tudom,
hogy jót akar. Csak nem tudja elfogadni, ha valamit másképp gondolok, csinálok.
A véleményét Dalmussal kapcsolatban már az előző bejegyzésben leírtam. …
Beadtam a derekam. Hátha igazuk van. Jöjjön az alma, mellőzzük a probiotikus
pocakrásegítő Normabigyót és az éjszakai szopi helyett jöjjön a tea. Mondván,
hadd pihenjen a mellem, és majd reggelre hűde mennyi tejem lesz. Meg különben
is, meg kell tanulnia átaludni az éccakát. Dalmus megkapta az első alma
inputot, majd jöttek a görcsök és brutál zöld output. És még normabigyót sem
kapott szegény. Úúúúgy sírt, én meg sík ideg voltam. Könnyekkel, görcsökkel.
Vele sírtam, símogattam a pocóját. Jött anya a szokásos megoldással: biztos
éhes, azért sír, ne adjak neki normát, ha így sír, ne kínozzam már vele. Na
erre mééégjobban eldurrant az agyam. Pont azzal kínzom, ha nem kapja meg. Dupla
adag norma be, alma, tea el. Ebből persze csak az almáról tud anya. Éjjel a tea
megy a csapba, és jön a szopi. Ééés láss csodát, kezd rendeződni a pocak. Ja,
és 2 éjjel, mikor teáztattam szopi helyett, hát nem robbantam szét a tejtől.
Sőt! Inkább kevesebb is lett. Eccerűen nem érti, hogy a szopizással tudok még
több tejcsit gyártani Töpörtyűnek. Hát akkor hadd szopizzon. Tudja mi a jó
neki, mint minden baba, hisz nem hülye, csak kicsi. Várunk még az almával. És
ha már itt tartunk, én inkább banánnal kezdeném, hisz barack nincs. Az lenne
pedig a legjobb. Bár ma már anya újra szóba hozta, hogy hétvégén újra
próbálkozunk, csak most másféle almával. Pfff nem tom mi lesz ebből.
Dalmussal kapcsolatban. Köszönöm a bátorító üziket 🙂 Főleg a tied esett jól,
Magnoli :-)) Na szóval, és betűvel. Hogy szent legyen a családi béke, mert ugye
együtt lakni anyával és nem úgy csinálni ahogy ő tanácsolja, az eleve öngyilkosság,
legalábbis lelkileg. Nem akarom ám anyát eláztatni, mert szuper anya, és tudom,
hogy jót akar. Csak nem tudja elfogadni, ha valamit másképp gondolok, csinálok.
A véleményét Dalmussal kapcsolatban már az előző bejegyzésben leírtam. …
Beadtam a derekam. Hátha igazuk van. Jöjjön az alma, mellőzzük a probiotikus
pocakrásegítő Normabigyót és az éjszakai szopi helyett jöjjön a tea. Mondván,
hadd pihenjen a mellem, és majd reggelre hűde mennyi tejem lesz. Meg különben
is, meg kell tanulnia átaludni az éccakát. Dalmus megkapta az első alma
inputot, majd jöttek a görcsök és brutál zöld output. És még normabigyót sem
kapott szegény. Úúúúgy sírt, én meg sík ideg voltam. Könnyekkel, görcsökkel.
Vele sírtam, símogattam a pocóját. Jött anya a szokásos megoldással: biztos
éhes, azért sír, ne adjak neki normát, ha így sír, ne kínozzam már vele. Na
erre mééégjobban eldurrant az agyam. Pont azzal kínzom, ha nem kapja meg. Dupla
adag norma be, alma, tea el. Ebből persze csak az almáról tud anya. Éjjel a tea
megy a csapba, és jön a szopi. Ééés láss csodát, kezd rendeződni a pocak. Ja,
és 2 éjjel, mikor teáztattam szopi helyett, hát nem robbantam szét a tejtől.
Sőt! Inkább kevesebb is lett. Eccerűen nem érti, hogy a szopizással tudok még
több tejcsit gyártani Töpörtyűnek. Hát akkor hadd szopizzon. Tudja mi a jó
neki, mint minden baba, hisz nem hülye, csak kicsi. Várunk még az almával. És
ha már itt tartunk, én inkább banánnal kezdeném, hisz barack nincs. Az lenne
pedig a legjobb. Bár ma már anya újra szóba hozta, hogy hétvégén újra
próbálkozunk, csak most másféle almával. Pfff nem tom mi lesz ebből.
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Szia Vik! A barátnőm 3 gyermekes orvos, férje gyermekgyógyász és ameddig csak lehetett, anyatejet adtak a gyerekeiknek. Amikorra már nem lett elég, a gyerekek jelezték, de addigra hozzátáplásra érettek is lettek (nem 6 hónaposak voltak átlagban, hanem inkább 8+!), Szóval a tápszer alapból kimaradt és teát sosem kaptak. Tisztelet Anyukádnak, de a 70-es és 80-as évek elvei manapság már nem mindig mérvadóak. Ezt neki is meg kell értenie… és különben is szerintem meg nagyon jól csinálod! Hajrá Vik, bízz magatokban! (És ne erőltesd az almát, ha Te nem akarod!)
Köszi Bruni, lassan anya is belátja. Néha diszkréten odanyomok egy-egy cikket az orra alá, ami arról szól, hogy a bélrendszere még nem elég érett hozzá. 🙂
Kedves Vik!
Egyre kérlek csak, próbálj meg ne idegeskedni, mert se a tejnek nem tesz jót, se Dalmusnak. Alkalmazz olyan technikákat, amivel minél hamarabb megszabadulsz a dühtől, És ne feledkezz el, hogy a hit nagy erő, átsegít a bajokon, Bízd a nehezebb dolgokat az Atyára, tudod, mint a mezők liliomjai :-), tedd az Ő kezébe az aggodalmaidat, fájdalmaidat,Ő úgyis a legjobbat hozza nektek .
Szeretettel ölellek, holnap első dolgom újságért menni 🙂