2009 december 28. | Szerző: Vikóca |

Látom, nem nyerte el mindenki tetszését Mécs László Karácsony c. verse. Számítottam is erre. Azért néhány szót még hadd ejtsek róla, és a verséről.

Középiskolai tanulmányait Kassán végezte. 1913-1914 között a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-latin szakos hallgatója lett. 1914-ben kérte felvételét a premontrei rendbe. 1915-től jelentek meg versei. 1916 őszén már mint rendjének tanárjelöltje folytatta tanulmányait. 1918-ban szentelték pappá Jászóváron. A felvidéki premontrei gimnáziumok megszűnése után jászóvári könyvtáros, majd 1920–1929 között nagykaposi plébános. 1923-ban kiadta első kötetét, s megkezdte vándor előadókörútjait, melyek nagy népszerűséget szereztek költészetének, ünnepelték a nagyszerű kiállású, zengő hangú lírikust. 1929-ben már életrajza is megjelent Farkas Gyula tollából. 1930-ban rendfőnöke Királyhelmecre nevezte ki plébánosnak. 1935-ben sikeres erdélyi körutat tett, s jelentős elismerést szerzett párizsi szavalóestjein. 1938-ban francia nyelvű kötete is megjelent, ez alkalommal ismét szerepelt Franciaországban, s felkereste a Benelux-államokban élő magyar anyanyelvű olvasóit is. Ekkor ismerkedett meg Paul Valéryvel, aki 1944-ben előszót írt a második francia nyelvű verseskötetéhez. 1941–1942 között a Vigilia főszerkesztője volt. 1944-ben elhagyta Királyhelmecet. 1945 után barátainál, rokonainál, Csornán és Pannonhalmán élt. 1953-ban „többszörös röpiratok terjesztése” vádjával 10 évi börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban hátralévő büntetésének elengedésével szabadult, 1957-től újra lelkipásztori tevékenységet folytatott. 1958 tavaszától rendszeresen prédikált az óbudai plébániatemplomban. 1978-ban Pannonhalmán ünnepelte pappá szentelésének 60. évfordulóját. Hagyatékát a pannonhalmi bencés közösség gondozza