fülbevaló, adventi vásár, lepény kerestetik

2009 december 7. | Szerző: |

Könnyem is hullott, úgy meghatódtam. Az én kicsi lánykám csalt könnyeket a szemembe. Úgy esett a nagy eset, hogy délután a Mama játszott vele, míg én pöttyet kidőltem. Igen ám, de jött az uzsonna idő. Szólt is anya, hogy idő van, és vissza is ment Dalmussal a kis szobába. Én sebtiben összekaptam magam, és beszóltam a kisszobába, hogy máris jövök, csak még kiszaladok, mert nem vagyon én sem víztorony ám. Nnna, több sem kellett a lányomnak. Jó vót a Mamával jáccani, de hát az Anya, mégiscsak az Anya. És elkezdett sírni utánam. De annyira ám, hogy utánam kellett hozni a fürdőbe 🙂 Először sírt utánam. Most, hogy három hónapos múlt lassan két héttel, látszik, hogy rendezi a buksijában az arcokat, hogy ki kicsoda. Az apjához meg úgy bújik, hogy épp csak azt nem mondja, “hess, ő az én Apum” :-))

Na és a legcukibb: kacag. De úgy igazi, gurgulázós kacagással, mint a nagyok. Na meg persze rendszeresen kiröhög. A múltkor is becsapott. Úgy csinált, mint aki bekakilt. Én meg megyek, hogy tisztába teszem. Hangja is vót, szaga is, gondoltam, csomag is lett a bugyiban. De nem, csak oltári nagyot pupuzotttt. Így e, 4tvel 🙂 Én meg kibontom, sehol semmi. Mondom neki, jól becsaptál, kiscsajszim. Hát erre jól kiröhögött. Szó szerint. Aszittem megzabálom.

Első Mikulására őt is megleptük az Apjával. Fülbevalót kapott a kis nagylány. Na, nem mondom, hogy elsőre annyira díjazta volna. De nagyon ügyes védő néni csinálta, és hamar túl volt rajta. Rá negyed órára már aludt is. Kis csilli-villi rózsaszín cirkon köves aranyos. Szó szerint, orvosi fém, arannyal futtatva. Azért persze más meglepi is akadt. Reggelre egy aranyos kis angyalka őrködött az ágyikója szélén. Bár reggel a tejcsi jobban izgatta, mint a új őrangyalkája. Kaját nekem sos! Így hát megetettem, felöltöztettem és sétáltunk egyet az udvaron. Jó nagyot aludt a hidegben. Délután meg bementünk Apjához. Megnéztük a vásárt is. Láttunk ezt is, azt is. De legfőképp sok embert és jó nagy drágaságot. Nem vettünk semmit. Illetve valamit mégis. Hamár advent, meg vásár, meg hangulat, egy évben egyszer ki lehet rúgni a hámból. Ettünk! Húú de mit! Juhtúrós sült húsos szalonnás  lepényt. Meleg volt, csuda finom, és omlott szét a szánkban. Még most is összefut a nyál a számban, ha eszembe jut. El is határoztam, hogy csinálunk itthon. Amennyiért ketten ettünk, annyiért jó adagot lehet csinálni az egész családnak. Már csak receptet kell találjak hozzá, mert ami van, egyik sem olyan. Lehet, kimegyek megint a vásárba, egy délelőtt, mikor kevesen vannak és elcsevegek a nénikkel, akik sütik, árulják, mégis, hogyan csinálják. Bár, lehet nem adják ki a titkukat. De egy próbát megér 🙂

Nna, puszmákok 🙂 érik ám még egy írás bennem. Annak az lesz a címe, hogy “majdnem szerelem volt” :-)) a dallamot a fületekben pedig rátok bízom

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!