bánat, bánat messze szállj!

2009 október 19. | Szerző: |


Nem sokáig tartott a boldog békeidő. Pénteken voltunk a kötelező csípőszűrésen és sajnos a bal csípője kötöttebb a kelleténél. Az ítélet Pavlik-kengyel. Próbálok erősen arra gondolni, hogy ezzel egy komolyabb csípőficamot előzünk meg. De bassssszus, úgy néz ki, mint egy középkori kínzóeszköz. Arról nem is beszélve, hogy azóta hihetetlen nyűgös és sírós lett. Óránként felsír… éjjel is. Pedig már ugye, átaludtuk az éccakákat. És húúúú de jó volt. Most meg alig tudok mosolyt kicsalni belőle. Jóóó, azért szokott vigyorogni, meg kacagni, de jóval kevesebbet. Állítólag nem fáj neki, és megszokja. De én sajna pöttyet kibuktam. Nem is a kengyel miatt. Először a dokin. Bunkó volt. Illetve még az sem. Csak szart ránk. Szegény Dalmust úgy vizsgálta meg, hogy egy másik dokival dumált, oda sem nézett (tudom, attól még érzi, hogy mit tapint) és közben Dalmuska sikítva sírt. Könnyekkel!! Aztán diktálta az aszisztensnek a szakszöveget, amiből semmit nem értettem. Azt sem tudom, hogy nagy a baj, vagy épp csak kicsit kell korrigálni. Mire számítsak? Meddig lesz rajta? Néhány hónap, fél év, vagy egy év? Aztán ráadta a kengyelt, beállította, közben meg darálta mi mindent nem szabad. Ne fordítsam hasra, ne adjak rá rugit (csak tudnám, akkor mit? mert a body kevés), tilos pólyába tenni (pedig Dalmus szereti), ééééés ne babusgassam. Óóóóó, hogy **sssszameg! Ilyet is csak egy férfi tud mondani. Tisztelet a kivételnek. Hogyne babusgatnám! Főleg most, hogy 24 órában hordania kell azt a kengyelt, és tiszta ideges tőle. Iszonyat nyűgös, sík ideg, látom, érzem, és a szívem szakad meg. Csoda, ha én is elsírom magam, mikor fogom a karjaimban, nyűglődik, sír és nem tudok segíteni neki? Remélem, megszokja hamar. Szegény porontyom. Mondjuk, számítanom kellett volna rá. Húgomnak is volt. Kb ennyi idősen kapta meg ő is. Semmi mozgásban nem maradt le. Meg fordult vele, igaz, beleizzadt szegény, de hasra fordult. És még fel is állt benne! Na, remélem, Dalmócának nem kell ilyen sokáig.

Csak pozitívan! Ahogy Elianától tanultam 🙂 Megszokja, nem sír, minden jó lesz. Jóóóóóó lesz, túl leeesz rajtaaaa, megszokja. Nem síír, meegszookjaaa, jóóó leeesssz. Jajjjj de jóóóóó, nem lesz csípőficam!!! Túl leszünk rajta!!! 🙂

Nekem is nyuginak kell lenni, hogy meg tudjam nyugtatni. Olyan, mint egy tükör. Egy láthatatlan köldökzsinór van még mindég köztünk. Imádom, és a legjobbat akarom neki. Kicsi kókusz buksija 🙂 olyan édes. Jönnek az új kis pihe hajacskái 🙂 Eddig se volt kopasz 🙂

ééés ha megnyugszik, és minden jó lesz, hétvégén ruccanunk Balcsira a csajokkal :-))) (értsd: 3 barátnőm férjestül, babástul) Szupi lesz, Dalmuson kívül lesz még 3 baba 🙂 Évek óta odajárunk. Még érettségi évében találtuk ki. Azóta minden évben egyszer minimum összejövünk Balcsin. Ez már hagyomány. Szép lassan bővült a kör a férjekkel, és most már babákkal megyünk :-)) annnyira jóóó, nagyon várom.

puszi nektek

 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Eliana says:

    Szép 7végét ! És tényleg minden jó lesz… Tuti ! :))
    Pussz

  2. Bloggie says:

    Kedves Vik, szívszorító volt olvasni, amit írtál. Igen, igazad van, gondolj a jóra, babusod hamar megszokja, meggyógyul és el is felejtitek majd ezt az egészet, meglásd! Milyen jó, hogy időben észrevették. 🙂 Arra pedig, ahogy az orvos viselkedett veled, nincs sok mentség… Ha rossz napja is volt, akkor is ne csak orvos, hanem EMBER is legyen… Nem tudsz találni olyan dokit, aki mindkét kritériumot teljesíti? Aki pár szóval megnyugtatna, amikor anyai szíved vérzik csöpp babádért… Szurkolok Nektek! Üdv B.

  3. Lógós says:

    Hali!
    Tudom, soványka vigasz, hugimnak is volt és csak a fényképekről emlékszik 🙂 Próbálj tényleg optimista maradni!!!!

    Lassan nevet kell váltanom, nem lógok, újra énekelek…


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!