levél

2009 szeptember 23. | Szerző: Vikóca |

Kedves leendő kismamák, anyukák,

azt szokták mondani, hogy a kéretlen tanácsot tartsa meg mindeni magának. Én most mégis megosztok veletek valami fontosat. Na jó, hívjuk inkább tanács helyett tapasztalatnak. Így jobb 🙂

Na szóval, ha valaki, bárki, azt meri mondani nektek, hogy nem kell fejni, azt ott nyomban lőjétek le. Vagy legalábbis nézzétek lazán hülyének és bájos szempilla rebegtetéssel mondjatok csak annyit, persze-persze. Hogy miért? Én ahogy kijöttem a kórházból, 3 naposan már fejtem. Mégis becsomósodott a pangó tej, és belázasodtam. Felhívtam Blasi dokit, aki aszonta látni akar. Telefonban csak annyit mondtunk, belázasodtam. Szal kocsiba vágtam magam és nyomtam a gázt két etetés között. Megnézett, és rögtön mondta, ha nem fejem ki azt a csomót, felvágják. … Kell ez nekem? Kell ez egy újdonsült anyócának? Hát nem. Arról nem is beszélve, hogy az elején persze hogy elég a tej, míg 30akat eszik a kis töpörtyű. De később, mikor már a 200t is betolja, akkor hogy lesz elég, ha az elején fejéssel nincs felfokozva? A fölösleget meg le lehet fagyasztani. Később még jól jöhet. Pl mikor már főz neki az ember, vagy ne adja ég, jön egy betegség és nem lehet szoptatni. Na akkor milyen jó, ha van.