Még csak most szokja, kíváncsi vagyok milyen
éjszakánk lesz. Eddig nehezek voltak. Ültem vele a kanapén, ringattam egész
éjjel, hogy legalább Tomi aludjon. Neki a munkahelyén is helyt kell állnia. Remélem, jobb lesz ma éjjel. A pocakja is rendeződni látszik. Ugyanis a kis moho túleszi magát sokszor és fáááj nekijje. És hát ugye szoknia kell, hogy működik az emésztése. A pocakban úri dóga vót, készen kapott mindent. 🙂 Hiába, nagy trauma neki még a kinti lét. Amúgy panaszra nem lehet okom, hisz még csak 3 hetesek voltunk kedden. Sztem tök jól veszi az akadályokat. Olyan gyönyörűen tartja a kis fejét, és figyel, néz. Fejlettebb sztem, mint a kora. Gyönyörűen fejlődik, és nem úgy néz ki, mint egy 3 hetes baba. Mi több, képzeljétek, az első két hétben fél kilót hízott. Dupláját az elvártnál.
Hiába no, a mi Dalmánk a legszebb és legokosabb :-))) alig vagyok elfogult :-)))