Reggel mentünk a szokásos szívhangra, majd
vizsgálat. Persze zárva minden kiskapu. Aztán elküldtek UHra, hátha többet
mutat. Csak 9en voltak előttem negyed kilenckor, és hipp-hopp végeztem is
negyed délre. Akkor aszonta a doki bácsim, hogy a fődokival kell konzultáljunk,
de ő épp hentes és mészárost játszik, és csak 1től lesz szabad. No addig
áttaxiztam magam a Zuram munkahelyére. Nagyon jó fej taxis srácot fogtam ki 🙂
hamar ott volt értem, és úgy vigyázott rám, mint a hímes tojásra. Nagyon édes
volt. Gondoltam, vele vitetem majd vissza magam, de sajna nem jött össze, hiába
kértem őt telefonon. Lehet épp fuvarja volt. Na szóval, megkávéztam, és
ebédeltem a Kedvesnél, majd vissza a kórházba. Fél2re elő is került a dokim is
és a fődoki is. A változatosság kedvéért megint mászhattam fel a kínpadra.
Fődoki vizsgál, saját doki nyugtat. Egész sikeresen. Viszont jó hír, hogy
reggel óta, ki tudja minek hatására, ici-picit megnyílt a kiskapu. Lehet csak
ki akart kukucskálni a kislányunk, hogy mit piszkálják őt ennyit a kis vackában.
Hát ezt a fődoki jól ki is használta, hogy bekukucskáljon. Magzatvíz tiszta.
Hála a jó égnek!! Ilyenkor már előfordulhat, hogy a kicsit belepiszkítanak, és
zavaros lesz. No, ilyenkor van a gáz, és az azonnali babakibűvölés. Szerencsére
nem nálunk. Viszont így sem maradhatunk. … Kár. Pedig szeretek így lenni.
Szeretem érezni a pocakomban a kicsi lányom, ahogy ficánkol, kalimpál a
kezeivel, lábaival, vagy épp csuklik. Itt biztonságban tudom, és leírhatatlanul
jó érzés, hogy a szívem alatt hordhatom. És ez nem csak szó fordulat. A
szívemben és a szívem alatt. Olyan üres lesz nélküle a testem. Igen, itt lesz a
kezemben, magamhoz ölelhetem, amit nagyon-nagyon várok, vágyom, de mégis,
hirtelen üres leszek. Ez nem jó érzés. …
Nem maradhatunk mégsem így. Holnap reggel
hatkor várnak a szülőszobán legkésőbb, és ha addig nem indul meg magától,
erőszakkal csalogatják ki a kicsi lányom. A védelmet adó burkot megpiszkálják,
én meg fájásokat indukáló koktélt kapok. Sajna nem Sex On The Beach-et
kevernek, pedig az egyik legjobb koktél sztem. Legalábbis, én nagyon
szeretem.
Holnap ilyenkor már jó eséllyel már a
karjaimban lesz Dalmuska. Az én drága kicsi lányom. … Látni fogom a
haját, a szemét, a pici kezeit, lábait, hallani fogom a kétségbeesett
sírását. Neki sem lesz könnyű. Épp ezért kell nyugodtnak és erősnek lennem.
Éreznie kell, hogy ugyan úgy, vagy tán még jobban vigyázom őt, mint
eddig. …
De egy biztos… Oroszlán már nem lesz. 🙂 Meg
kell valljam, nem bánom, hogy Szűz lett belőle. A Zapjával tutti kicsináltak
volna; két oroszlán sok(kkk) lett volna az én halak lelkemnek. De a Szüzek simulékonyabbak,
mint az állatok királyai. Hihetetlenül igényesek, jó meglátásúak,
ítélőképességük igen fejlett (bár lehet ezzel a kritikussága kerül előtérbe
majd, és nem lesz egyszerű 🙂 ), viszont mindenre kíváncsiak, és
szívvel-lélekkel tudnak tanulni, újdonságot magukba szívni. Legalábbis, én így
tudom…
Asszem félek is … de jó lesz, boldog érzés lesz … és nem vagyunk egyedül …