szösszenek

Annyira édesek vagytok 🙂 Köszönöm nagyon!

Köszönöm Eliana, hogy ennyire szorítasz és

gondolsz ránk! Nagyon jól esik, és asszem erőt is ad. Már nem félek csöppet

sem. Sokkal inkább izgatottan várom, mint egy kisgyerek Szenteste, hogy az

angyal megrázza a csengőt és beszaladhasson a szobába, ahol ott szikrázik a

karácsonyfa teljes pompájában. És egyre csak nézi csillogó szemmel azt a

hatalmas fát, ami legalább háromszor nagyobb nála, mintha az égig érne. … Nem

tudom elképzelni a kicsi lányom születését úgy, hogy én őrjöngenék, hisztiznék.

Mondjuk sosem voltam, ilyen típus, ha fájdalomról, kórházról volt szó. Pedig, 15

műtéthez volt már szerencsé(tlensége)m. Mindég hamarabb gyógyultam, meg

mutogattak a dokik, hogy na így kell ezt. Pedig én mindég csak azt csináltam,

amit ők mondtak. Sosem volt olyan húzásom, hogy pl a kitépjem a szondát

magamnak. Láttam ilyen fegyelmezetlen kiscsajt. Oszt csodálkozott, hogy

szétnyílt a műtéti heg és kezdhette elölről. … nnno, most jól elkalandoztam.

De egy szó mint száz, a mi kicsi lányunk szépen fog megszületni, és én segíteni

akarom őt, nem hisztizni és akadályozni. Csöndes szülés lesz. De erről már

írtam 🙂 

Titeket meg kedves Olvasóim, még jó hogy

értestünk! 🙂 A Zuram fogja feltenni nektek a csuda örömhírt.

A mai

NST
után aszonták, hogy ha vasárnapig semmi (akkorra vagyunk

kiírva), akkor vasárnap reggel 8kor legyek szíves megmutatni magunkat a

kórházban. Várni fog a dokim. Úúúú, nagyon jó orvos ám. A nyugalom

megtestesítője, és olyan lelkiismeretes, ami ritka manapság. Csak ajánlani

tudom minden kismamának, vagy kismamaságra készülő anyóca jelöltnek 🙂

Tovább a blogra »