szösszenek

2009 augusztus 12. | Szerző: Vikóca |

Annyira édesek vagytok 🙂 Köszönöm nagyon!

Köszönöm Eliana, hogy ennyire szorítasz és
gondolsz ránk! Nagyon jól esik, és asszem erőt is ad. Már nem félek csöppet
sem. Sokkal inkább izgatottan várom, mint egy kisgyerek Szenteste, hogy az
angyal megrázza a csengőt és beszaladhasson a szobába, ahol ott szikrázik a
karácsonyfa teljes pompájában. És egyre csak nézi csillogó szemmel azt a
hatalmas fát, ami legalább háromszor nagyobb nála, mintha az égig érne. … Nem
tudom elképzelni a kicsi lányom születését úgy, hogy én őrjöngenék, hisztiznék.
Mondjuk sosem voltam, ilyen típus, ha fájdalomról, kórházról volt szó. Pedig, 15
műtéthez volt már szerencsé(tlensége)m. Mindég hamarabb gyógyultam, meg
mutogattak a dokik, hogy na így kell ezt. Pedig én mindég csak azt csináltam,
amit ők mondtak. Sosem volt olyan húzásom, hogy pl a kitépjem a szondát
magamnak. Láttam ilyen fegyelmezetlen kiscsajt. Oszt csodálkozott, hogy
szétnyílt a műtéti heg és kezdhette elölről. … nnno, most jól elkalandoztam.
De egy szó mint száz, a mi kicsi lányunk szépen fog megszületni, és én segíteni
akarom őt, nem hisztizni és akadályozni. Csöndes szülés lesz. De erről már
írtam 🙂 

Titeket meg kedves Olvasóim, még jó hogy
értestünk! 🙂 A Zuram fogja feltenni nektek a csuda örömhírt.

A mai
NST után aszonták, hogy ha vasárnapig semmi (akkorra vagyunk
kiírva), akkor vasárnap reggel 8kor legyek szíves megmutatni magunkat a
kórházban. Várni fog a dokim. Úúúú, nagyon jó orvos ám. A nyugalom
megtestesítője, és olyan lelkiismeretes, ami ritka manapság. Csak ajánlani
tudom minden kismamának, vagy kismamaságra készülő anyóca jelöltnek 🙂