Éjszakai műszak
Mostanában úgy tűnik, az én csöpp lányom edzi
magát az éjszakai műszakokra. Eddig, szépen elcsendesedett, mikor este
lefeküdtünk. De néhány napja, megfordulni látszik a világ. Délután csöndesebb,
nem úgy mint eddig, és késő este indul be rettentően. De nagyon nagyon ám! 🙂
Asszem, ez a lány készül valamire. Persze ez nem nagy jóslás, hisz mához egy
hétre vagyunk kiírva, és asszem az este a szülés közeledtét jelző első jelet
kipipálhatom. Innentől lehet néhány nap is, de egyik kedvenc barátnémnak,
E-nek, egy hét volt még.
Különös érzés amúgy. Most már ott tartok, hogy
piszkosul várom, és nagyon tudnék örülni a fájásoknak. Izgalommal várom és nem
félelemmel. Tök jó :-)) Tegnap ellenőriztem a rohamcsomimat, a körmeimet
gondosan levágtam, és asszem ma megint hajat mosok, hogy frissen indulhassunk
neki a nagy menetnek.
Énekelek Dalmusnak. Este, mikor végképp nem
hagy aludni, simizem, és azt az altatót énekelem neki, amivel anya is altatott
minket, tesómékat és engem is. Erre meg szokott nyugodni. … Nem tudom milyen
lesz, mikor először adják majd oda nekem, de azt hiszem, énekelni fogom ezt az
altatót neki. Mostanra jól ismeri, és szerintem meg fogja nyugtatni.