Éjszakai műszak

Mostanában úgy tűnik, az én csöpp lányom edzi

magát az éjszakai műszakokra. Eddig, szépen elcsendesedett, mikor este

lefeküdtünk. De néhány napja, megfordulni látszik a világ. Délután csöndesebb,

nem úgy mint eddig, és késő este indul be rettentően. De nagyon nagyon ám! 🙂

Asszem, ez a lány készül valamire. Persze ez nem nagy jóslás, hisz mához egy

hétre vagyunk kiírva, és asszem az este a szülés közeledtét jelző első jelet

kipipálhatom. Innentől lehet néhány nap is, de egyik kedvenc barátnémnak,

E-nek, egy hét volt még.

Különös érzés amúgy. Most már ott tartok, hogy

piszkosul várom, és nagyon tudnék örülni a fájásoknak. Izgalommal várom és nem

félelemmel. Tök jó :-)) Tegnap ellenőriztem a rohamcsomimat, a körmeimet

gondosan levágtam, és asszem ma megint hajat mosok, hogy frissen indulhassunk

neki a nagy menetnek.

Énekelek Dalmusnak. Este, mikor végképp nem

hagy aludni, simizem, és azt az altatót énekelem neki, amivel anya is altatott

minket, tesómékat és engem is. Erre meg szokott nyugodni. … Nem tudom milyen

lesz, mikor először adják majd oda nekem, de azt hiszem, énekelni fogom ezt az

altatót neki. Mostanra jól ismeri, és szerintem meg fogja nyugtatni.

Tovább a blogra »