Ma délelőtt bekötötték a netet ide, ami kis
falunkba. Végre tudok nap mint nap írogatni, garázdálkodni a net rengetegében
🙂 És persze mesélni nektek Dalmuskáról. Van pótolni valóm bőven 🙂
Nem is tudom, hol kezdjem. A hétvégén kimostuk
az összes-összes holmiját a kicsinek. Két napig ment szegény mosógép. Én meg
ahogy száradt, vasaltam. A végén már ülve. Már csak a Zuram ingei vannak hátra.
Azzal még el fogok szórakozni. Fúúúú, még fel is köll ám gőzölni, mintha új
lenne, még egy halovány gyűrődés sem lehet rajta 🙂 Na szóval , a kiságy
összerakva, matrac jól átmosva, és meg is vetettem már neki. Készen várja a kis
baldachinos palota. Ja, és egy óóóóriás maci is, aki az ágy végében csücsül, Ő
fogja Dalmuskát vigyázni. Persze velünk együtt. A mi kis szemünk
fénye…. Rohamcsomag kész, és csoda édes kisruhát készítettem be dalmának, amiben haza tudjuk hozni majd.
… Azt álmodtam egyik éjjel, hoyg nem ért be hozzánk a kórházba a Kedves 🙁 Nagyon rossz volt. Remélem nem így lesz. Nem tom milyen lesz, azt sem, hoyg mennyire fog fájni. Csak azt tudom, hogy csöndesen szeretném, ha megszületne. Nem akarok hisztizni, csak erőt adni neki, hoyg ki tudjon bújni. Buksija már be van fordulva, így legalább nem faros lesz 🙂
… Voltunk tűzijátékon is vele. Szombaton nagy
falu hepaj volt. Még utcabált is tartottak. Igaz, arra nem mentem ki, pedig
nagy kedvem lett volna. Csak a pukkantgatásokat lestük meg. Gyönyörű volt.
Egészen fölénk lőtték, és néha úgy éreztem, beterítenek a színes csillagok. 🙂
Nem tom Dalmus félt-e, kicsit mocorgott közben, de végig simogattam és
beszéltem hozzá. Elmeséltem, mit látok. Nem mindég szavakkal. Sokkal inkább
gondolatokkal. Tudom, hogy érzi, érti, mikor csak gondolatokkal beszélek hozzá.
Pl NST előtt megbeszéltem vele, hogy mozognia kell, hogy szépen sikerüljön a
vizsgálat. És szép is lett a múlt héten:-) remélem, holnap is hallgat rám a kis
csöppke.
Mozgás. Na ez még vicces. Kaptam egy papírt.
Délután 5től, este 11ig, 20 perces kis rublikák minden napra. Aszongya, hogy
feküdjek 5kor a bal oldalamra, és számoljam a mozgásokat. És a tizediket kell
feljegyezni. Nnnna, mondanom sem kell, nekem más dolgom is lenne, mint 5kor
lefeküdni, és számolgatni. Amúgy meg az én eleven porontyom, minden
fél-háromnegyed órára bemutat egy jó kis 10est 🙂
Amúgy jól bírom még. Eltekintve attól, hogy az
izületeim, és főleg a kezeimen, nagyon tudnak fájni és dagadni. Reggelente
külön program bejáratni a kezeim, hogy fogni tudjak. A derekam is jól be tud
állni néha 🙂 Olyankor pöttyet robotnak érzem magam. No ennyit a
panaszkodásból. Röviden jól vagyok, és élvezem ezt az állapotot . 🙂 Iszonyat
mennyi barackot meg tudok enni. Kilószámra, pedig eddig nem is volt a
kedvencem, de idén alig vártam, hogy szezonja legyen. Még jó, hogy itt van a
közelben a ‘szeddmagad’. Csak átgurulok a mi kis fekete Nünükénkkel, és hozok
egy rekesszel. Errül jut eszembe, megyek, eszek egy kis dinnyét még.
puszik, csókok