Cím :-)

Hol is hagytam abba a múltkor? Valahol az évzáró környékén. Suli ezzel lezárva. Majd ha dől a lavina, mesélek. Most nem érdekel semmi más, csak a kicsi lányom.

34dik héten járunk, és mostanában kezdem érezni, hogy bizony, van ám súlya (helyesebben tömege, mert a súly az, amivel az adott test nyomja az alátámasztást, vagy húzza a felfüggesztést…ezért is lehet, hogy valaminek nincs súly, de van tömege. Fizika óra vége 🙂 ) a kis pocaklakó Dalmuskának. Néha egészen el tudja deformálni a pocimat, mikor forgolódik  🙂 Ma délután is nagyon kis vicces volt. Pihi közben jobb oldalamra fordulva néztem a tv-t, és Ő is bevackolta magát jobbra. Háát :-)) egészen elcsúszott a pocim oldalra. Aztán síííímogattam kicsit hanyatt fekve felkelés előtt és visszamászott középre.

Apró malőrünk volt az elmúlt napokban. Nagyon úgy néz ki, hogy valami vírus keresztülrohant rajtunk. :s úúú jártam rendesen rötyire, és totál kimerült lettem pillanatok alatt. Mire dokihoz jutottam, addigra meg anya meg is gyógyított 🙂 répapüré, bolus astringens, bélflóra helyreállító lötyi… valami probinul asszem. A lényeg, hogy elmúlt. Azt amúgy sejtem, mikor és hol szedhettem össze. Vasárnap volt a néptáncos záróvizsgám. (3 tantárgy, 3 jeles, a gyakorlatot meg nem engedték letenni, majd csak szülés után, ha rendbe jövök) Szóval, sztem ott. A táncházban. Minden esetre így ugrott a fodrász, a kozmi, és az esti koncert. Kicsit sajnáltam… kicsit nagyon. Evvan…

Dalmusnak vettem egy tündéri kisruhát. Illetve az annál több is 🙂 Egy fodros rövid ujjú body, hozzá egy vállpántnál megköthető kisruha, és hozzá illő cipellőcske, meg egy kis vékony takaró. Persze rózsaszín, fehér pöttyös az egész, és a kisruhán, meg a takarón ugyan olyan hímzett kiselefánt van 🙂 Nagyon édes. Valszeg ebben hozzuk haza a kórházból.

Közben a tetőtér is szépen alakul. Igaz, rengeteg doboz van még (emiatt néha kiborulok, hogy elegem van a kupiból meg hogy sosem lesz vége ennek a pakolásnak, és hogy végre otthon akarom érezni magam, úgy hogy minden a helyén van és kvázi csapkodva pakolom egyik sarokból a másikba 🙂 ), ami elpakolásra vár, és sok holmim van még Pesten. Azt is fokozatosan hozogatom le. Illetve én összepakolom, apa meg hozza kocsival. Jöv héten pl jön le a szgépem, és az asztalom. Az jó lesz 🙂 Igaz, net egyenlőre nincs, csak a Férjuram munkahelyéről tudok kalózkodni a net rengetegében és irogatni nektek. De legkésőbb év végére ígérik, hogy lesz az is kisfalunkban. Így most nagyon képeket sem tudok beszúrogatni. Pedig úúúgy megmutatnám a kisruhát, meg a babaágynemű szettet is. Csuda szép. Még baldachin is van! 🙂 Na nem mintha enélkül nem nőne fel boldogan, de gondoltam praktikus lehet a legyek ellen.
A héten volt kint terepszemlézni a védőnéni is. Nna, aszonta teccik neki minden. Még így dobozos állapotban is. Meg hogy milyen szép a kilátás a tóra (=víztározó). Hát igen, az tényleg szép 🙂 Szeretek is itt éldegélni. Reggel kiülni az ablakba egy bögre kávéval és mélázni a kilátáson. Szép helyre fog születni a kicsi babánk 🙂 és jó levegőre!
Itt volt két hétig nyaralni Unokahugi is. Most volt elsős. Aszongya egyik nap, azért szeret itt lenni, mert ha mély levegőt vesz Pesten, akkor az keserű és szúr, de itt, mindég finom illatokat érez 🙂 Milyen jól fogalmazta meg 🙂 Ja, és itt volt néhány napot Férjuram első gyereke is. Az én fogadott nagylányom. Azt a hancúrozást, amit ez a két kiscsaj rendezett, húúúú öröm volt hallgatni (csak 2-3 év van köztük). Zengett a ház a gyerekzsivajtól. Nagyon élveztem.

Kezdek végre lazítani. Vége van a sulinak, vége a tanfolyamnak, nincs több vizsga. Már csak az a dolgom, hogy pihenjek és elkészüljek minden fészekrakósdival mire Dalmóca megérkezik. Már nincs sok. Ha tartja a kiírást, akkor 6 hét. De úgy érzem, hamarabb fog érkezni. Miből gondolom? Nem tom. Csak sejtem, valami megérzés szerű. De az is lehet, csak annyira várom már, hogy a karjaimban tartsam, hogy bemesélem magamnak.  🙂

folyt köv, nem tom mikor
(helyesírást most nem nézem át, sry, mennem kell macskakaját venni még)

puszik, csókok (kinek mi jár :-))