Vakáció! keserű mézzel nyakon öntve

2009 június 15. | Szerző: Vikóca |

Múlt hét. Az utolsó hét. Túl kellett esni rajta, ugyanakkor megélni minden percét. Keserű. Az utolsó órák az egyes osztályokkal, osztályozó konferenciák. Pl kedden röpke 11 órát húztam le itt bent. Reggel 7től ügyelettel kezdve, majd hipi-hopi negyed7re végeztünk is. A szerda jobb volt, az csak 10 órásra sikeredett.
Közben meg az utolsó, búcsúzó tanórák. Fáradt vagyok mostanra. Hosszú volt ez az év. Mégsem akarom, hogy vége legyen. Mert akkor ennyi… itt nincs tovább. A gyerkőcök jól meg is ríkattak többször is. És valahogy nem is akartam titkolni előttük. Rengeteg szeretetet kaptam tőlük. Virágok, csokik, kávé, könyv és sok maradandó saját kézzel készített apróság. A Kincsek Ároni áldást énekeltek nekem … a 10.A hááát eccerűen elképesztően kitettek magukért, és bizony túlzásba is estek. Kb összeborulva sírtunk. Vettek egy kis 68as body-t, és aláírták textilfilccel. Mikor kivettem a csoki mellől, pillanatok alatt kicsordultak a könnyeim. A svéd bútorbolt utalványt meg már csak később vettem észre. A 9.Atól egy gyönyörű kerámia keresztet kaptam. Már meg is van a helye, a babaágy fölé kerül a falra. A 10.B meghívott teázni, meg palacsintázni a termükbe. A 7.Atól egy muffin formájú tűpárnát kaptam. A 8.B dinnyemagokból készített rózsafűzért. … felsorolni is sok, pedig ez még nem is minden 🙂

És ebből a sok szeretetből semmit nem lát, nem vesz észre az én drága főnököm… azt sem tudja sztem kit rúg ki.

Ma pedig beindultak a szóbeli érettségik. Csütörtökön záró értekezlet és Te Deum (=hálaadó mise).

Elfáradtam… főleg lelkileg. A szombatot kb átaludtam. Sztem akkor jött ki az év végi stressz.
***
Fúúú, ma megyünk doki bácsihoz is. Szegény 🙂 csomó kérdést fogok ráömleszteni. Meg arra is kiváncsi vagyok, mit mond Dalmóca méreteire, meg a vizsgálatok eredményeire. Izgatott vagyok 🙂 hisz már a 32dik hetet kezdem, és igencsak közeleg, hogy végre a karjaimban tartsam az én csöpp kicsi lányom.

ja, és egy technikai tény: mivel költözök végre, ritkábban tudok majd írni, mert nem lesz netem néhány hónapig még ott, és csak Férjuram munkahelyéről tudok majd nyomulni a net rengetegében.