A tegnapi napom érdekesen folytatódott. Reggel
ugye, jöttek ezek a bizonyos hírek. Majd elkezdtem tartani az óráimat, és szép
alattomban elkezdett fájni a hasam, ahogy föl le mászkáltam, lépcsőztem, rohangáltam. Lent, az alhasam. Ez viszont nem sok jót
jelent. Rá is kérdeztem az egyik kolléganőmnél (akinek már vannak gyerekei),
hogy amit érzek, annak ugye nem kéne lennie. Aszonta azonnal hívjam fel a
dokim. Ő meg kötelező pihenésre, fekvésre ítélt, nagy adag magne B6
társaságában. Hát most pihi van. Úgy néz ki, túlhajtottam magam az elmúlt hetekben. Közben meg úsznak az óráim. Ez van. Már nem
érdekel, csak a kis Ficánkánkkal ne legyen semmi gond.
Bár meg kell valljam, baromi nagy a kísértés
itthon. Pl iszonyat redva az ablak… meg kéne pucolni., port törölni (bár az nem megerőltető) és porszívózni is kell. De ebből nem lesz
semmi. Inkább a papírjaimat rendezem majd el. Meeg meg kell írjak egy házi
dogát a néptáncos vizsgámra.
most ennyi, még jövök, puszik