Hírmondó

2009 április 20. | Szerző: Vikóca |

Hát igen, valóban nincs net, ahol voltam. Egész
tavaszi szünetben lent voltam anyáéknál, és ha lehet, megyek haza oda. Igen,
haza, mert lassan oda fogunk költözni, amint vége a tanévnek. Ezt még
végigcsinálom az érettségivel bezárólag.

Amúgy meg jól vagyok, Ficánka is teszi a
dolgát, napról napra növöget és ficánkol. No de kezdeném inkább az elején.

Még húsvét előtt jártunk a
Baross utcai női klinikán Ficánkával egy genetikai tanácsadáson és genetikai
ultrahangon. Egy szenzációs doktornő kezei alá kerültem. Ez már az első
percben kiderült. 🙂 Előbb leültetet, és megkérdezte, miért jöttem. Mondtam,
mert küldtek. Na igen, fő az óvatosság alapon küldött a doki Bácsim.
Elkezdtünk beszélgetni. Feltételezte, anyát sem küldözgették annó genetikushoz.
Persze hogy nem. Mégis felnőttem. És kiegészítettem, hogy minden műtét
ellenére, szép volt a gyerekkorom. Majd megkérdezte, fog-e bármi is változni
attól, hogy most ő itt mit mond. Mondtam, az ég egyadta világon
semmi. Elmosolyodott, és azt mondta, akkor rendben, kezdhetjük a vizsgálatot.

Nagyon alaposan és hosszan
megvizsgált, és nem talált semmit 🙂 Azt mondta, nem lát hasadékot, de meg
szeretné nézni majd még egyszer (28-án). Ficánka persze most sem segítette a
vizsgálatot, mindég elfordult, és a csöpp kis lábait is jól összeszorította.
🙂 Kis Drága Babám 🙂

Tegnap viszont, voltunk a doki
Bácsinknál. Megnézte az eredményeket, nagyokat helyeselt, aztán ő is
megnézte Ficánkát. Közben mondtam, hogy már jó lenne tudni, ki lapul a
pocakban, mert jó lenne nevén szólítani már. Kérdezte, mik a variációk.
Tetszett neki a Bence is és a Dalma is. 🙂 Aztán megkérdezte: na, akkor
nyilatkozzunk? 🙂 … Nanáááá 🙂 Hát akkor maradjunk a …

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Dalmánál! 🙂 Kicsi lányunk
lesz, illetve van már! Olyan szép volt látni őt! Láttam a pici ujjacskáit, meg
ahogy ökölbe szorítja a kezeit. Láttam a gerincét, és a csöpp szívét, hogyan
kalapál. És jól van, úgy tűnik, minden rendben megy eddig.

Kedvessel nagyon boldogok
vagyunk!

A suliban semmi extra nincs, ha csak nem annyi, hogy napról napra egyre inkább
kiábrándulok. Már nem is bánom, hogy el kell onnan jöjjek. Csak jobb lett volna
önként tenni ezt. Egyre több a visszásság, egyre több a ránk erőltetett
ingyenmunka pedagógiai öngólokkal. Hogy mást ne említsek, most épp a
gyerekekkel kell értékelő lapokat kitöltetnünk. Komolyan, agyam megáll. Arról
szól az egész, hogy a tanár munkáját, ő hogyan ítéli meg. Egy gyerek… Majd
bemásolom a kérdéseket, illetve állításokat, amiket 1-5ig pontozniuk kell. pfff
röhej Oké, hogy kötelezővé tették a sulikban is a minőségbiztosítást, de ilyen
formában baromság. Egy gyerek ne a tanárt, a tanár munkáját értékelje,
kritizálja, hanem, hogy ő maga, mennyire teszi magát bele a közös munkába.
Szerintem. Is. Meg a kollegák többsége szerint is. Ennyit a suliról.

Van még két igen friss élményem. Az egyik csudajó, a másik rémisztő, és percekig
remegtem utána. Találtam a neten egy babadiszkontot és gondoltam, suli után
elmegyek, megnézem magamnak. Először adták át a villamoson a helyet 🙂 hááát,
jó érzés volt, de furi is pöttyet 🙂 Ezzel a mosollyal a nagyvilágba sétáltam
a bolt felé, miután leszálltam. Na ekkor jött a megrázó élmény. Át kellett
menjek az utca túlsó oldalára. Ekkor jött egy autós, egy vén f@sz, és
megpróbált elütni. Komolyan! Rám gyorsított direktbe és egyértelműen felém
kormányzott. Alig bírtam felszaladni a járdára. Milyen lelkületű az ilyen
ember? Egy már 6 hónapos kismamát elütni? De egyébként is, bárkit is… Utálom
a fővárost. Csak azt sajnálom, hogy a barátaim így messze kerülnek majd tőlem,
ha leköltözünk innen. Nem baj, megéri a nyugalom és a jó levegő. Az igaz barátok
meg így is megmaradnak. Ma már 60-70
km nem távolság. Ha a diákjaim el akarnak jönni, akkor
ők is jönnek majd és én is megyek hozzájuk 🙂

 

 

 sokszor puszilunk
titeket: Viki, Férjuram, Pocaklakó Dalma Baba 🙂