Elmélkedős beszámolósdi

2009 február 27. | Szerző: Vikóca |

Emésztek még. Jól vagyunk Pocaklakó Ficánkával, de a lelkem még fáj. A gyerekek újra meg újra felhozzák témába. Van, aki mit sem sejtve elkezd számolgatni, hogy három év múlva lesz-e még fizikája, és visszaveszem-e? Most megpróbálok nem erre gondolni, hanem ezt a hátralévő hónapokat teljesen kiélvezni. Bár, azért ma furcsa érzés volt, mikor egy másik kolléganőmnek szóló lapot a kezembe nyomták, hogy én is írjam alá. Ő is szülni megy, de őt a félállásával visszaveszik, visszavárják. Nem igazán értem, mikor tudom, hogy az igazgatói előszobába kiszűrődő beszélgetések egyes tanárokról, rólam mindég csak felsőfokban szólnak. Minden beképzeltség nélkül, de azóta van itt rendes fizikaoktatás, és fejlődő fizikaoktatás, amit még szeretnek is a gyerekek (és ezt tartom igazán nagy szónak, főleg az ő szemtől-szembe való visszajelzéseikből), amióta én itt vagyok.

Kincseimnek mondtam, hogy majd jöjjenek el látogatóba, babázni, és majd habos kakaóval várom őket. A kertben elférnek 🙂 és jó idő is lesz akkor még. Persze majd csak ősszel hívom őket, mikor még hét ágra süt a nap, de a csöppség elég nagy lesz majd a sok-sok látogatóhoz.

Tegnap voltunk Kedvessel utazás kiállítások. Háát biztos jó lett volna, ha én nem vagyok annyira rossz passzban. Szégyelltem is magam utána rendesen. Az egyik standon volt egy jósnő is. Kártyázott. Gondoltam, játéknak jó. Hát, meg kell valljam, nem hiszek benne, meg hát a hitünkkel sem igazán fér össze. De érdekes volt. Semmit nem tudott rólam, és elsőre kihozta a babát. Pedig úgy voltam öltözve, hogy nem is látszott a pocakom. Érdekes. Adott jó tanácsot is, amit akár a lelki vezetőmtől is kaphattam volna. A belső egyensúlyomat kell helyére tenni (háá, jól megviselt, hogy elveszítem ezt a sulit), és lebontani azokat a falat építgető téglákat, amit visszafognak, leláncolnak. Magyarán vissza se nézzek, ne is gondoljak arra, ami itt történt velem. Van más feladatom és lesz is!

Mikor megkérdezik tőlem, mitől félek, nem a halál, vagy betegség jut eszembe, hanem az, hogy feleslegessé válok. Kicsit most ez az érzés hatalmasodott el, hogy nem kellek itt tovább. … Arra kell gondoljak, azért történt így, mert sokkal fontosabb feladatom van 🙂

1 hét múlva szülinap, másfél hét múlva afp vizsgálat, és rá kb másfél hétre ultrahang. 🙂 Remélem Ficánka megmutatja magát. 🙂