Kismama könnyek
2009 február 18. | Szerző: Vikóca |
Tegnap úgy érzem, pöttyet összedőlt a világ. Behivatott mosolyogva a főnök és közölte, hogy hát ez neki milyen nehéz, de augusztustól el vagyok küldve, nem tartanak igényt tovább a munkámra. Mert babát várok, és gyes után a szabikat nem tudja kifizetni. Hmmm… valahogy nem tudok neki hinni. Én vagyok az első és egyetlen, aki nem kapott sem státuszt, sem szerződésmódosítást/hosszabbítást. A gyerekek csüngenek rajtam, azóta van itt normális fizika oktatás, amióta itt vagyok. Hát ennyi volt. A kollégák ki vannak akadva, jól esik a hozzáállásuk…
Végigsírtam a tegnapot és azt hittem, mára jobb lesz. Hát nem sokkal. A kicsi Kincseim (11A) valahogy szóba hozták a jövőt, meg hogy utolsó év nekik fizikából. Nekem is. Elsírtam magam előttük, bár nem akartam.
most többet nem nagyon bírok írni … ne haragudjatok
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Ilyen a mesében sincs…
Bolond ez a világ. az emberek pedig kicsinyesek és féltékenyek. Tán az volt az igazi ok, hogy téged szerettek a gyerekek…!?!
Elképesztő.
Szia, nagyon sajnálom:(
Nem is értem egyébként, én azt hittem ilyen esetben nem lehet felmondani…bár lehet olyan szerződésed van, hogy mégis. Áá, nagyon-nagyon sajnálom. puszi
Elvileg nem is lehet.
Sajnos nálad is azt látom beigazolódni, mint annyi más helyen( magamat is beleértve) ha szívvel lélekkel teszed a dolgod, ha szereted a gyerekeket és ők is téged, azt nem nézik jó szemmel. Kívánom, hogy a hír ellenére örömödet leld a maradék időben és vígasztaljon, hgy sok gyerek lesz, aki egy életen át fog emlegetni téged.