3

2008 október 8. | Szerző: Vikóca |

Hol is kezdjem? Két írni valóm is van. Egyik a “max elválunk ha nem működik” kategória igen erős kritikája. Ez már rég le van tisztázódva bennem. Évek óta. Majd leírom nektek mit is gondolok erről.

A másik viszont aktuálisabb. Hogy hogy is vagyok?! Hát, azt hittem, engem majd elkerül az idegbaj. Nem leszek mufurc házi sárkány. Tegnap este óta viszont nem igazán érzem jól magam. Nem vagyok kibékülve önmagammal. Igaz, nem hétvége miatt vagyok zakkant, ideges. “Én ennyi idős koromban” című fejezet újabb felvonása lett rám zúdítva ismét. Önző vagyok és elkényeztetett. Nem is dolgozok, mert a tanárok nem dolgoznak, nem tudom, mit jelent napi 8-10 órát dolgozni és utána vinni a háztartást és még gyereket is nevelni. Na meg legyek őszinte önmagamhoz, és lássam be, hogy a kórust azért hagyom abba, mert nem fér bele az erőmbe, nem pedig mert teleszaladt a hócipőm az intrikázással, meg egyebekkel. hiába is szerettem olyan nagyon. 7 év, az 7 év … Pedig ők már évek óta mondják, hogy hagyjam ott. Csoda, hogy kis szarnak érzem magam? Hogy elégedetlen vagyok önmagammal? Hogy érzem, hogy többet kéne teljesítsek? Csak azt nem tudom, mégis hogyan?? … és még szegény Fifire is ráléptem, és joggal sértődött meg rám. Felmenekült a kaparófája tetejére, hogy ne is érjem el … pedig ki akartam engesztelni. 

mint egy elefánt a porcelán boltban …