6

2008 október 5. | Szerző: Vikóca |

Beszélgettem még sok-sok évvel ezelőtt az egyik legjobb barátnőmmel E-vel. Ő akkor készült a döntésre, mely szerintem az egyik legnagyobb csoda, ami két ember között megszülethet. Feltett egy kérdést, akkor saját magának, amit szerintem mindenkinek meg kéne kérdeznie önmagától, egy ilyen döntés előtt. Hogy pontosan hogyan szólt a kérdés, már nem emlékszem, de a mondandója azóta is a szívemben él. ‘Valóban tudom mit jelent a jóban-rosszban, egészségben-betegségben? Még akkor is, ha ne adja ég, de egy tragikus betegség, baleset beüt? Még akkor is, ha ápolni kell életünk végéig?’ Boldogság és nyugalom tölt el. Mert Igen! Még akkor is, még úgy is, ha… 🙂 Hát nem jó érzés? 🙂 Felszabadító és erőt adó erre biztos lélekkel igent mondani.

Ezeken töprengve, fogalmazgatva akadt kezembe Schäffer Erzsébettel egy riport cikk. Megkérdezték tőle, hogy miért van, hogy ezen a világon a rosszak győznek. A legnagyobb természetességgel válaszolta, hogy ez nem igaz. A jók mindég győznek, nem lehetnek vesztesek, hiszen övéké a belső nyugalom és öröm. Tény, hogy a mai világ pöttyet rossz úton jár, de a káosz után rendnek kell következnie.

Az életben nincs semmi titok a boldogság megtalálásához. Egyszerűen kell élni, nyitott szívvel. Látom magam körül, hogy szenvednek, kapaszkodót keresnek sokan sokfelé. Egyre-másra alakulnak egymásnak idegen emberekből kis csoportok, akik segíteni akarják egymást. Pénteken is a kezembe nyomtak az utcán egy kis papírt Valaki szeret téged címmel. Az elszigetelődött lelkek szenvednek és utat keresnek egymáshoz. Keresik, hogy mi végre is vagyunk ezen a sárgolyón? Pedig csak hinni kell. Nem félni találkozni a másik emberrel. Megbocsátani tudni, ami ajándék a Teremtőtől. Ha nem adod, nem kapod, és belepusztulsz. Törekedni jó életet élni, jó könyveket olvasni, jó ételeket enni, jó és értékes napokat megélni. Az élet rövid, és csak ezt az egy esélyt kaptuk. Végig kell járni a kijelölt ösvényt. Közben pedig meglátni az út szélén egy kisvigárot, élvezni a nap melegét, ízlelni egy gyümölcsöt, magunkba szívni az illatokat. Az útelágazásokkal (húúú, nehéz szó 🙂 ) pedig vigyázni. Nem belegabalyodni, eltévedni az irdatlan erdőben, a rosszaság és értéktelen dolgok erdejében. Így talán eljutunk, megtaláljuk a Kastélyt. … nem lesz semmi baj!

(otthonról majd formázom 🙂 puszik)

(formáztam 🙂