Áldott karácsonyt!

1.0Szezonális gondolatok (Zizzent lánykától)https://vikike.cafeblog.huVikócahttps://vikike.cafeblog.hu/author/vikoca/Áldott karácsonyt!<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><div style="text-align: center;"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CViki%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style>  </style><img src="https://vikike.cafeblog.hu/files/82.jpg" class="blogkep"><br></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 14pt; line-height: 130%; font-family: "Monotype Corsiva";">Kicsit ugyan megkésve, de még így is nagyon boldog és áldott karácsonyt kívánok nektek! Olvassátok szeretettel ezt a verset. Tán nem a legszebb, legromantikusabb karácsonyi vers, de annál több mély gondolatot találtam benne.<o:p></o:p></span></div> <h1 style="line-height: 130%;"><span style="font-size: 14pt; line-height: 130%; font-family: "Monotype Corsiva";">Mécs László:<o:p></o:p> Karácsony<o:p></o:p></span></h1> <p class="MsoNormal" style="line-height: 130%;"><span style="font-size: 14pt; line-height: 130%; font-family: "Monotype Corsiva";">Mesével nagy gyermekszemedben megjöttél újra szent karácsony, <br> jöttél szívekbe sekrestyésnek: gyertyásan gyúljon az öröm. <br> És minden oltár átkot fáklyáz, ökölbe görbül a köröm, <br> vér csurran a karácsonyfákról, könny gömbölyül az új kalácson… <br> Naptámadattól naplenyugatig csendőrszurony feszül az égnek: <br> úgy tartják az álcsillagokkal kicifrált rongyos horizontot… <br> Hol most az angyal? Az, ki régen ez éjen békeszárnyat bontott? <br> Szuronyban szárny fennakadt és megfagyott ajkán az ének… <br> Magányom ablakán kinézek a Krisztus-éhes éjszakába, <br> a tél korán jött: kertem mélyén sok megfagyott virág-kísértet <br> bólint, és zörren hófödötten, és sírnak, hogy csak félig éltek… <br> A szél futkos füttyös bolondként, s rugdalja őket pajkos lába… <br> A kerten túl az utcamedre: ott hömpölyög a nagy kloáka: <br> árulkodóknak rothadt szíve (mint Sátán szennyes ürüléke) <br> gyűlölködés, gyalázat ömlik sötéten, jaj és nincsen vége <br> és árad mindent elborítóan a hosszú, a hosszú éjszakába… <br> A bűzös árban mélyen bujkál a jóság szűzi borzadálya <br> a tiszta szívek kagylójában, mint drága fényű gyöngyvetés… <br> Úgy mennék bujdosó búvárnak s hol gyöngyöt termel szenvedés, <br> mind összeszedném s Betlehembe vinném a három szent királlyal… <br> A nagy kloáka ködje kormos: tudom, feljöttél, mégse látszol <br> te Betlehembe hívó csillag! Úgy mennék, s merre, nem tudom… <br> A pásztorokkal, vándorokkal, együgyűekkel egyúton <br> csak mennék, míg elém virulna barmok között a játszi jászol. <br> És mondanám: parányi jászol! te sártekének legszebb virága, <br> mely tartod csöppnyi Jézusunkat, az égből csöppent tiszta mézet, <br> a csillagokba nőjj csodának! Nőjj szuggeráló szent igézet, <br> és csurgasd kelyhed édességét a mérgezett szívű világra! <br> És szólnék: Jézus, szent mosolygás, arany bárányka, Isten csókja, <br> gyöngécske harmatos kacsódat merítsd a bűzös kloákába: <br> s a rothadásból rózsák lesznek, bimbóz a száradt lelkek ága, <br> és földerül az Ember arca, és csókot hány a csillagokra… <br> Szurony már nem szúr emberhúsba, lehullanak minden börtönrácsok, <br> duruzsol mind hűlt kemence: muzsikál benne a szeretet! <br> Minden szegények melegszenek, és minden rongyos gyerekek <br> karácsonyfát, lovacskát kapnak és sohasemfogyó kalácsot… <br> Jézuska, Isten báránykája! csinálj csodát nekünk: <br> az égből dobd le a kicifrált sok csalfa fényű csillagot! <br> Csillag legyen kéklő szemecskéd, szíved szórjon ránk illatot <br> s az angyalajkról ellesett dal legyen testvéri énekünk!<o:p></o:p></span></p>rich