***

1.0Szezonális gondolatok (Zizzent lánykától)https://vikike.cafeblog.huVikócahttps://vikike.cafeblog.hu/author/vikoca/***<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><div style="text-align: center;"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CViki%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style>  </style><img src="https://vikike.cafeblog.hu/files/84.jpg" class="blogkep"><br><br></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 14pt; line-height: 130%; font-family: "Monotype Corsiva";">Tegnap este felcsaptam csak úgy találomra a Bibliát. Az Apostolok cselekedeteinél nyílt ki, amikor Pál épp a görögöknél tanít. Jó sok minden van benne, de egy mondat megfogott tegnap. "Benne élünk, mozgunk, és vagyunk." ... Talán épp okkal. Nem tom, de egy mese jutott eszembe róla.<o:p></o:p></span></div><div> </div><p style="line-height: 130%; text-align: justify;"><span style="font-size: 14pt; line-height: 130%; font-family: "Monotype Corsiva";">***</span></p><p style="line-height: 130%; text-align: justify;"><span style="font-size: 14pt; line-height: 130%; font-family: "Monotype Corsiva";">Két kicsi magzat beszélget az anyukájuk pocakjában...<o:p></o:p></span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="line-height: 130%; text-align: justify;"><span style="font-size: 14pt; line-height: 130%; font-family: "Monotype Corsiva";">- Te hiszel a születés utáni életben? - kérdezi az egyik.<o:p></o:p></span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="line-height: 130%; text-align: justify;"><span style="font-size: 14pt; line-height: 130%; font-family: "Monotype Corsiva";">- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik. <o:p></o:p></span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="line-height: 130%; text-align: justify;"><span style="font-size: 14pt; line-height: 130%; font-family: "Monotype Corsiva";">- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?<o:p></o:p></span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="line-height: 130%; text-align: justify;"><span style="font-size: 14pt; line-height: 130%; font-family: "Monotype Corsiva";">- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk. <o:p></o:p></span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p class="MsoNormal" style="line-height: 130%; text-align: justify;"><span style="font-size: 14pt; line-height: 130%; font-family: "Monotype Corsiva";">- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni – ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én Neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid. <br> <br> - De, de, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk. <br> <br> - De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben. <br> <br> - Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk. <br> <br> - A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted õ mégis hol van? <br> <br> - Hát mindenütt, körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk. <br> <br> - Ezt nem hiszem! Én soha semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is. <br> <br> - No de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 130%; text-align: justify;"><span style="font-size: 14pt; line-height: 130%; font-family: "Monotype Corsiva";"><br></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 130%; text-align: justify;"><span style="font-size: 14pt; line-height: 130%; font-family: "Monotype Corsiva";">*** <br></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 130%; text-align: justify;"><span style="font-size: 14pt; line-height: 130%; font-family: "Monotype Corsiva";"><br></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 130%; text-align: justify;"><span style="font-size: 14pt; line-height: 130%; font-family: "Monotype Corsiva";">Kicsi Babám, édes Dalmócám, itt vagy bennem pont 40 hete. Vigyáztalak, ringattalak, énekeltem neked már ekkor is. Ne félj kibújni, itt vagyunk mind, akik szeretünk és vigyázunk rád. Gyere, hadd öleljelek végre magamhoz!<br></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 130%; text-align: justify;"></p>rich