mérlegen a mai nap

1.0Szezonális gondolatok (Zizzent lánykától)https://vikike.cafeblog.huVikócahttps://vikike.cafeblog.hu/author/vikoca/mérlegen a mai nap<p style="text-align: center;"><img src="https://vikike.cafeblog.hu/files/54.jpg" class="blogkep"></p><meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CViki%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style>  </style> <p style="line-height: 130%; text-align: justify;"><span style="font-size: 14pt; line-height: 130%; font-family: "Monotype Corsiva";">korán kelés, tanévzáró értekezlet, összefüggéstelen mellébeszélések, statisztikák, nyálas hányingerkeltő felmagasztalás, gyomorszájon vágó hírek csokra, 3 sírás, vigasz, együtt sírás, jeges kávé, moncsicsi,bankett meghívás, tételkidolgozás, tanulás <o:p></o:p></span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="line-height: 130%; text-align: justify;"><span style="font-size: 14pt; line-height: 130%; font-family: "Monotype Corsiva";">Elég vegyes nap volt, szó mi szó. Az értekezleten a diri úgy beszélt rólam, mintha visszavárna 3 év múlva. Felmagasztalt. Méltányolta a munkámat. Látszólag. Közben kb mindenki tudta, hogy mindezt úgy teszi, hogy közben kirúgott. Neki akartam menni. Mármint szóban és nyíltan. Nem tettem. Talán jobb is. Vannak ennél higgadtabb, és átgondoltabb lépések is. A virágot, amit kaptam, másnak ajándékoztam. Bár eszembe jutott az is, hogy a suli előtti kukába töföm, hadd lássa. A könyv meg ... sajnos, túl jó. Kivételesen egy értékes darab. Csak kár hogy belebarmolt a macskakaparásával. Majd valahogy kipreparálom belőle.<o:p></o:p></span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="line-height: 130%; text-align: justify;"><span style="font-size: 14pt; line-height: 130%; font-family: "Monotype Corsiva";">A hírek? Mégis van lehetőség, anyagi keret szerződéshosszabbításra. Csak nem nekem... Szegény barátném alig merte elmondani. Még neki volt lelkiismeret furdalása, pedig pont neki nem kéne. Nem ezt vártam egy családcentrikus, katolikus iskolától, ahol a következő tanévtől indul be a "családi életre nevelés" című tantárgy. <o:p></o:p></span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="line-height: 130%; text-align: justify;"><span style="font-size: 14pt; line-height: 130%; font-family: "Monotype Corsiva";">Sírtam. Először dühömben. Majd fájdalmamban. Ekkor éreztem úgy, hogy a tanári kar előtt kéne felálljak, és megköszönjem az együtt töltött éveket, mert jó volt együtt dolgozni a többiekkel. És a dirinek annyit mondani, hogy tudom, hogy a munka tv-könyv lehetővé teszi, hogy ezt megtegye velem. De! vannak íratlan erkölcsi törvények is, és egy ilyen lelkületű iskolától, nem ezt vártam. ... Nem álltam fel. Még mindég ott az adu a kezében, hogy nem várja meg a szerződés lejártát, és azonnali hatállyal kirúg, és valami megalázót beszól. Mint nap, mint nap teszi, bármelyikünkkel. Nem, ezt a stressz szitut kisírtan, lehiggadtan, nem vállaltam. Még mindég nem elég a hírekből. Az utódom, rögtön osztályt kapott. Én 3 év után sem, pedig akartam, kértem. Nem kaptam. Ezért is döntöttünk úgy a Kedvessel, hogy ideje akkor babázni. Igen, a mi kis Dalmócánk tervezett, várt baba. Remélem ezt is érzi, nem csak a bánatjaimat.<o:p></o:p></span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="line-height: 130%; text-align: justify;"><span style="font-size: 14pt; line-height: 130%; font-family: "Monotype Corsiva";">Kaptam egy Moncsicsit :-) Egyik kolleganőmmel beszélgettünk még az év során, hogy volt annó, és anya elajándékozta a többi plüssel együtt, mikor hugi asztmás lett. Én erre már nem is emlékeztem. De M. igen :-) és ma hozott nekem egy Moncsit :-) <o:p></o:p></span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="line-height: 130%; text-align: justify;"><span style="font-size: 14pt; line-height: 130%; font-family: "Monotype Corsiva";">A végzőseim meg elhívtak a bankettjükre. :-) Nem is számítottam rá. Annyira drágák! Nekem ezek számítanak! Asszem valamit jól csinálhatok, hogy így szeretnek. Illetve tudom is, hogy mit. A tizedikesek megfogalmazták: érzik, hogy törődöm velük, hogy szeretem őket, és "emberszámba" veszem őket, még ha "csak" gyerekek is. Igen. Megérezték a filozófiám lényegét. Csak akkor lesz tekintélyem, csak akkor fogok tudni fegyelmezni, ha viszont is megadom a tiszteletet, és nem csak elvárom.</span></p><p style="line-height: 130%; text-align: justify;"><span style="font-size: 14pt; line-height: 130%; font-family: "Monotype Corsiva";">Lesz még ennek a történetnek folytatása... bár azt a lavinát már nem én indítom el. Nekem más feladatom van. Meg kell szüljek egy csodás kislányt! :-) Akire vigyáznom kell, és éreztetnem vele, hogy már akkor szerettem, mikor meg sem fogant...<br> </span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p class="MsoNormal" style="line-height: 130%; text-align: justify;"><span style="font-size: 14pt; line-height: 130%; font-family: "Monotype Corsiva";"><o:p> </o:p></span></p>rich